Griff hátán a magasba

– A kisgyermekek sajátos, mágikus világké­pében természetes helyet kapnak a csodák és a varázslatok. Ha a gyermekeinkhez közel szeretnénk kerülni, a mesét afféle hídként használhatjuk – magyarázza Anga Mária. – A mesélő és a hallgató közt bensőséges viszony szövődik, amely semmi mással nem pótolható. Az érzelmi hevület pedig megsokszorozza az élményt. Ez a hangulat akkor is kialakul, ha a mesemondó a felnőtt közönsége előtt szövi a mulatságos vagy tanulságokban bővelkedő történet szálát – így volt hajdan a fonókban is, ahol a lányok és legények összegyűltek.

Anga Mária óvónőként és meseíróként is otthonosan mozog a képzelet világában – az aranypatájú kiscsikók és a vasalt szárnyú katicabogarak közt, hogy csak könyveinek szereplőit említsük. Másik kötetében a Bükk fenséges fái és védett növényei elevenednek meg, hogy a kicsik okuljanak is a szívükhöz szóló történetekből.

– Akinek sokat mesélnek, könnyebben feldolgozza a haragot, a félelmet, a szorongást, sőt az esetleges veszteséget is – mondja Mária. – A mai szülők legtöbbje időzavarban szenved, így sokan csak tervezgetik és ígérgetik az erdei kirándulást vagy az állatkerti sétát. Ám az is igen sokat jelent, ha esténként 5-10 percet szakítanak arra, hogy ölbe ültessék a kicsit, s csak őrá figyeljenek, közösen megmártózva az olvasott vagy rögtönzött mesefolyamban. Ilyenkor ne vegyék fel a mobiltelefont, ne pislantsanak a tévére, ne a másnapi teendőket forszírozzák – tanácsolja az óvónő. – Felidézhetik gyermeki énjüket, élményemlékeiket, s ebből erőt meríthetnek.

Sokak szerint naiv, aki felnőtt fejjel is hisz a mesében. Hiszen a való életben hányszor láttuk, hogy az igaz ügyért küzdő lovag nem nyerte el méltó jutalmát, míg a pukkancs törpe vagy a gonosz boszorka vígan élte világát... A meseírónő mégis azt tartja: meg kell találnunk, akikkel együtt tudunk élni, akikben megbízhatunk – ahogy a mesék elszánt hősei is csak úgy boldogulnak, ha előbb meglelik a maguk segítőit. Mindig kerül egy griffmadár, hogy a hátára pattanhassunk, vagy egy aranyhal, amelyiktől kívánhatunk valamit.

A legkisebb királyfi sem kap semmit ingyen: miközben megharcoljuk a harcainkat, áldozatot is kell hoznunk. S az a fránya griffmadár is csak akkor repüli végig az utat, ha a hős egy darabot kikanyarít a saját húsából és a madár szájába rakja. A népmesék nemzedékről nemzedékre hagyományozódó bölcsességet hordoznak, tudást és megküzdési stratégiát adnak át, ezért kijár nekik a tisztelet – mutat rá több könyvében is Boldizsár Ildikó mesekutató és -terapeuta is. Nem véletlen hát, hogy a mesét eredetileg felnőtteknek szánták. Kedvenc népmesénkkel meglelhetjük a kulcsot önmagunkhoz, a kiutat az útvesztőkből, s rájöhetünk, miképpen lehetünk önmagunk belső országának királya-királynője. A lányok a könyvekből kilépő figurákkal azonosulva a nővé-asszonnyá érés módját leshetik el. A mély álomba zuhanó Csipkerózsika azért alszik évszázadig, hogy érlelődjön, Hófehérkének azt kell megtanulnia, hogy ne essen a hiszékenység csapdájába, s ne fogadjon el bármit a gonosz mostohától. Piroskának pedig nem árt levetkőznie naivitását, mert különben bekapják a férfi-farkasok. A fiúk a férfivá válást és a küzdést leshetik el, ha megértik a mesék szimbolikus nyelvét. Aztán eldönthetik, melyik a rázósabb feladat: megvívni a hétfejű sárkánnyal vagy megszelídíteni makrancos jövendőbelijüket.
Csak aztán legyen bátorságuk felvenni ama hétmérföldes csizmát, s nekivágni!

Minden esti varázslat

A ráérős ünnepekben a máskor roppant elfoglalt szülő könnyebben ráveszi magát, hogy egy-egy mesekönyvvel a gyerekei mellé telepedjen. De a téli szünidő végeztével sem kell mindenáron visszakapcsolni a rohanós tempóra. A Médiaunió a közelmúltban Mesélj mindennap! címmel indított kampányt: az esti mesemondáson felül arra buzdítanak, hogy mindennap szakítsunk időt a meghitt és tartalmas együttlétre, a jóízű beszélgetésekre. Januárban és februárban a kampány üzenete: „A mese a legjobb útravaló”. Honlapjukon (www.meseljmindennap.hu) nemcsak örökbecsű népmeséket csemegézhet az olvasó, de ahhoz is tippeket kap, hogyan kell megteremteni a nyugalmas, mesélős hangulatot. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus szerint az egészen kicsik, azaz a másfél-két évesek számára az is jó, ha esténként a saját életük egy-egy epizódját elevenítjük fel. A kicsit nagyobbaknak az állatokról, például a medvebocsokról szóló történetek valók.

A négy-öt évesek kedvéért pedig már érdemes elővenni a mesekönyvet: jöhetnek a tündérek és a királyfik! Bár az anyák és apák türelmét próbára teszi, mégis természetes, ha ugyanazt a mesét tízszer, százszor is „visszatapsolja” a gyermek. Nem szabad azonban elismételgetnünk vagy kikérdeznünk a történet tartalmát, tanulságát, mert megtörik a varázs, s az egész biflázássá silányul. Rudolf Péter színművész, aki maga is családapa, szívesen csatlakozott a kezdeményezéshez. Főként azért kedves számára a mesevilág, mert megmozgatja a gyermeki fantáziát, mozgósítja a teremtő képzeletet, ráadásul segít feldolgozni a lelki bajokat, összetűzéseket.