Hallgatni tudni kell!

Kérdezel? Felelek!
„Szívesen meghallgatom a problémáidat” – e mondat csodákra képes, függetlenül attól, hogy gyermeknek
vagy felnőttnek mondják. Ezt követően már csak néhány apró, de nagyon fontos dologra kell odafigyelni:

Beszélgetés közben tegyen fel kérdéseket, vessen közbe rövid megjegyzéseket, így biztosítva
a mesélőt arról, hogy megérti és elfogadja az érzéseit.

Hagyja, hogy beszélgetőpartnere szabadon utat engedjen az érzéseinek,
a fájdalomnak is. Az erős érzelmek nem romboló hatásúak, inkább segítenek feldolgozni a problémákat.

Néha elegendő a hallgatás, máskor érdemes tanácsot is adni, azonban
soha ne fogalmazzon meg kritikát! Használjon inkább ilyen szófordulatot:
„Ha én lennék a helyedben...”

– A jó beszélgetés mindkét fél részéről figyelmet kíván – magyarázza Somogyi Krisztina pszichológus, kommunikációs szakember. – Ha a partnerek pontosan fogalmaznak, érdeklődéssel és megértéssel fordulnak egymás felé, akkor az üzenet is tökéletesen megérthető. Nincs ez másképp a gyerekekkel sem. A szavakból, hangsú­lyokból egyértelműen kiderül számukra, hogy kiben bízhatnak és ki az, aki bennük bízik. A bizalom pedig minden érzelmi kapcsolat alapja.
A kamaszkor zűrös időszakában azonban nem mindig alakulnak úgy a beszélgetések, ahogyan azt a felek szeretnék. Édesapja a 15 éves Edinát két éve vitte pszichológushoz, mert otthon szinte elviselhetetlen volt: szeszélyes, szemtelen, képtelen az együttműködésre. Ha a szülei kérdeztek tőle valamit, többnyire pimaszul válaszolt. Az iskolában viszont minden rendben ment, senki sem panaszkodott rá.

– Így aztán nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy a lányomnak gondjai támadtak a suliban – mondja az édesapa. – Az osztályban klikkek alakultak, s ő nem találta a helyét egyik csapatban sem. Szép lassan elszigetelődött a társaitól. Szíven ütött, mikor azt mondta: azért nem beszélt erről otthon, mert nem tekintettük őt partnernek, lenéztük a problémáit. Valóban, korábban gyakran kioktattuk, hogy „ezek gyerekes gondok”.

Sűrűn előfordul, hogy a szülők csak legyintenek a gyerek iskolai „drámáira”. Edina története nem ritka: sokan nem tudják, hogyan hallgassák meg a gyereküket.

– Pedig ha a szülő megfelelő partner, a gyermek biztonságban érzi magát és őszintén megszólal. Minden családban van egy jó „hallgató”, aki általában az anya – mondja a szakember. – A szülőknek fel kell készülniük rá, hogy gyermekeik vallomása belőlük is érzelmi reakciókat vált ki, ami félelem, bűntudat, szorongás, bosszúság egyaránt lehet. Hiszen ki látja szívesen, hogy a gyermekének fáj valami? Ám ha a gyerek kisebb-nagyobb hibákat követ el, a szülő joggal háboroghat. Azonban szidás és büntetés helyett tanácsosabb őszintén megbeszélniük, hogy csemetéjük tette miért érinti őket fájdalmasan.