Peugeot 308 1,6 e-HDI: depresszió ellen

Erényei nem változtak, ahogyan a kifogásoltak sem oldódtak meg. A lámpákon finomítottak, a hatalmas száj kisebb lett, de nem egyértelműen szebb az elődjénél, csak más. Meg lehet különböztetni, észre lehet venni, hogy valami megváltozott. Ebben a felső két felszereltségi szinthez járó LED-es menetfény segít leginkább, ami az autóipar új Lexus-lámpája. Bár ez nem öncélú divatozás, városi forgalomban hasznos segítség, hogy észrevegyenek. A hátsót próbálták sportosra venni, de sem a hevenyészett krómcsík, sem az álkipufogók nem jönnek be. Könnyebb is lett 25 kilóval, ez biztosan eredményez pár százalékos javulást a fogyasztásban.

A belső a világos kárpittal egészen barátságos, én kisgyerekkel is simán kérném – maximum évente egyszer kitisztíttatom, nem? Nagyok a 308 üvegfelületei, kitűnően kilátni mindenfelé, a hatalmas üvegtető rengeteget segít a téli depresszió legyőzésében is. Tágasság tekintetében nincs szégyellnivalója, elöl-hátul remek a helykínálat, 4 személynek ideális autó. Az anyagok lehet, hogy újak, de én ugyanolyan puhának láttam, mint azelőtt. A műszerek szépek, de napfényben ugyanúgy csillognak, s idegesítő, hogy egy párfilléres USB csatlakozót még mindig nem sikerült belerakni. Tényleg írjak CD-t 2012-ben is?

A kormány a kezelőszervekkel kellemes utazás a kilencvenes évekbe. Valamilyen rejtélyes ok miatt ugyanis a Peugeot egyáltalán nem tesz gombokat a kormányra, minden kezelőszerv a kormányoszlop fülecskéire került, ehhez hozzászokni jónéhány ezer kilométer. Szerencsére az 508-asban már megtörték ezt a hagyományt, így joggal reménykedhetünk benne hogy a 309 (ha így hívják majd az utódot) tud majd ilyet is, bő egy évtizeddel a konkurencia után.

A motor, ahogy vártam – zseniális. Nem véletlenül közösködik a BMW is a franciákkal, tudják, hogy királyok dolgoznak a PSA-nál. Ennek megfelelően az 1,6-os dízel a maga 112 lóerejével minden szempontból kiemelkedően teljesített. Először is halk. Amikor meg nem az, kellemes, már-már sportos a hangja. Másodszor pedig meglepően jól viszi a 308-ast. A nyomaték már a Mariana-árok táján megjön, nyugodt tempójú úrvezetők egyesből máris válthatnak ötösbe. Jó, nem sportautó, de az autópályás előzésektől sem ijed meg és ez 99%-unknak elég is. E-HDI néven fut egyébként, amit elég buta módon mikro-hibridnek is neveznek, bár erről szerencsére kezdenek leszokni a PSA-nál. Ahhoz ugyanis semmi köze. Egyszerűen van benne egy start-stop rendszer, ami pirosnál leállítja a motort. Ezzel 6,3 literes étvágy jött ki, túlnyomórészt városban, rövid utakon. Országúton simán megcsinálható az 5 alatti fogyasztás, amire azért már elismerően bólogatott a családi kassza őrzője, a feleségem is.

A futóművet kevésbé éreztem kényelmesnek, mint az elődben, de ebben bizonyára szerepet játszottak az egyébként nagyon szép 16-os kerekek. Egy Astra vagy Focus után bizonytalanabbnak tűnik, hirtelen kanyarokban kiszámíthatatlan billegésbe kezd. Ahol igazán lett volna fejlődésre mód, az a váltó, de ezt kihagyták a programból. Ugyanúgy hosszú úton jár és nem mindig lehet egyértelműen eltalálni a fokozatokat.

Nem tudom megmagyarázn,i de valamiért vonzanak a Peugeot-k. Ezért aztán kissé elfogult vagyok velük. Nekem ez a jó hangulat, tágasság és világos belső sokkal többet jelent, mint egy sportfutómű vagy kihegyezett turbómotor. Nincs jobb, mint három hét depressziós téli szürkeség után elhúzni az üvegtetőt és utazás közben élvezni a napsütést. A 308 felvidított, ez pedig azonnal elfeledtette velem a hiányosságait. Most jut eszembe, lehet hogy direkt erre játszanak a francia mérnökök? Ha már nem tudnak tökéletes autót csinálni, terveznek olyat, amitől jó kedve lesz az embereknek! Én azonnal elfogadnám, kisgyerekkel persze leginkább kombiként.