Lassítsunk gyorsabban!

Reggel sietős fogmosás, aztán kezdődik az „ámokfutás” értekezletekkel, találkozókkal, óránként hat telefonnal. Gyors szendvics ebédre, délután irány az óvoda a gyerekért, majd rohanás haza. Másra már nincs is idő, mint rendelni egy pizzát – ugye, ismerős napirend? Egyre többen szeretnének legalább néha kiszállni a mókuskerékből. Elvégre nincs az a pénz, amiért érdemes infarktust vagy gyomorfekélyt kapni… Először a sziesztához szokott olaszok ébredtek rá, hogy ideje visszavenni a tempóból. Az „élj lassabban” mozgalmat itáliai kisvárosok hirdették meg, mégpedig azért, hogy harcot kezdjenek a gyorséttermek térhódítása ellen. Mára a világ másfél száz városa csatlakozott a kezdeményezéshez, ami már többet jelent, mint pusztán jogot a ráérős étkezéshez. Az élhető városok legtöbbjét Kanadában, illetve Ausztráliában találjuk, de az osztrák főváros, Bécs is – a finn Helsinkivel egyetemben – felküzdötte magát a legnyugisabb tízek közé. Hazánkban Hódmezővásárhely jelentkezett be elsőként az élhető városok sorába.

A mozgalom ráérősebb és tartalmasabb életformát hirdet, emblémája nem véletlenül egy csiga. Rómában a lassúság napján hosszan elhúzódó felolvasóestekkel múlatják az időt, Milánóban pedig állítólag megbírságolják a loholó üzletembereket. A slow life jegyében érdemes hát megfogadni a jó magyar mondást: „lassan járj, tovább érsz”.
Hogyan képzeljük el a váltást? Reggel kikapcsoljuk a mobiltelefont, nem izzítjuk be a számítógépet, fütyörészve elsétálunk a piacra, ahol eldiskurálunk a kofákkal. Nem zsúfolódunk be plázákba és bevásárlóközpontokba, lehetőleg helyi termelőktől vásárolunk. Déltájban ráérősen főzőcskézünk vagy elüldögélünk egy étteremben, s nem bosszankodunk, ha csak félóra múlva néz ránk a pincér. A sziesztát semmiért ki nem hagynánk, s ha elunjuk a heverészést, este járunk egy jót a városban. Aki felhőt számlálni vagy kirándulni vágyik, annak se legyen lelkiismeret-furdalása.

Miért érdemes néha egy-két napra áthangolni a kényelmes tempóra? A slow life hívei szerint például azért, mert el sem kell utaznunk, mégis olyan kikapcsolódásban lehet részünk, mintha víkendeznénk. A saját városunkban is lehetünk turisták, méghozzá olcsón – fedezték fel a lassítók. Megeshet, hogy futtában naponta látjuk a sarki barokk palotát, de sosem figyeltük meg, milyen szobrocskákkal díszítették a homlokzatát. Dobó városában például ennek apropóján hirdették meg az Egri séták egrieknek sorozatot. Évek óta rendszeresen, szakavatott vezetővel fedezik fel a helybeliek a rejtett kincseiket.
Nemcsak a városiak fékezhetnek, falun talán még könnyebb visszavenni a tempóból – elég kiülni a kertbe, s ha aznapra félretesszük a rotációs kapát meg a fűnyírót, máris élvezhetjük a madárdalt.