Elménk gyógyító ereje

Gyógyító hit
1772-ben, amikor a himlő és a tífusz mindegyre csak szedte a halálos áldozatokat, egy skót orvos, William Cullen előállt bizarr ötletével, miszerint szimpátiával is gyógyíthatóak a betegségek, s hogy a semleges anyagok, mint például a mentás víz, enyhíti a fájdalmat. Cullen doktor ezzel felfedezte a placebo-hatást, melynek során egy valójában meg sem történt kezelés győzi meg az emberi agyat a gyógyulásról. Placebónak nemcsak a hatóanyag nélküli tablettákat nevezik, hanem bármit, ami nem bizonyítottan hatásos az orvosi kezelésben, például krémeket, injekciókat, diétákat, különböző beavatkozásokat. A lényeg: meggyőzni a beteget arról, hogy gyógyulást eredményeznek. Még az akupunktúra is lehet hamis, sőt a műtétet is lehet színlelni – állítják pszichológusok. A másik fontos összetevő a sikeres placebohatáshoz: a hit. Ha valaki valóban úgy gondolja, hogy a kezelése jól működik, akkor használ is neki, legyen szó bármilyen eljárásról.

Csodák márpedig vannak
Persze, mondjuk, törött láb vagy rákos elváltozás esetén nem alkalmazható a placebo. De ez sem jelenti, hogy például a fájdalom csillapításában ne lenne hatékony. Ilyenkor a test a saját gyógyszere a kínoknak. Rendszeresen visszatérő panaszok esetén – gondoljunk a menstruációs görcsökre – elég lenyelni egy pirulát, s az agy azonnal beindítja saját természetes fájdalomcsillapítóját. Így tulajdonképpen a szőlőcukor-tabletta is képes enyhülést hozni.
Sok múlik az orvos hozzáállásán. A pszichológusok szerint a placebóval kezelt betegek még jobb arányban „gyógyulnak”, ha az orvos figyelmes és érdeklődő. Valahogy úgy működik ez, mint amikor az anyuka puszit ad a gyermeke karcolására, s a kicsi ettől rögtön jobban érzi magát. Ez az egyszerű tett önmagában elég ahhoz, hogy ösztönözze a szervezet egyébként is hatékony öngyógyító képességét.

Placebo: igen vagy nem?
Etikailag számos kérdést is felvet a placebo¬szerek használata. Ha például egy orvostól a beteg, akinek vírusfertőzése van, antibiotikumot kér, mi a teendő? Az orvos felírhat ugyan antibiotikumot, bár tudja jól, hogy a vírusok ellen nem használ. Ha viszont felírja, a beteg úgy gondolja, hogy kezelik, erre az immunrendszere aktiválódik, ami gyorsabb gyógyu¬lást tesz lehetővé. Ez azonban nem mindig kockázat nélküli, hiszen számolni kell a nagyon is valós mellékhatásokkal. Biztonságosabb lehet tehát patikaszerek helyett vitaminokat tartalmazó ál-antibiotikumot felírni, miközben a test öngyógyító erejét mindkét esetben csatasorba állítják.

A betegek sokszor szinte önkéntelenül használnak öngyógyító praktikákat: jógát, meditációt, különböző légzőgyakorlatokat. Ha újra és újra el tudják mondani maguknak, hogy 10 perc mélylégzés után elmúlik a fejfájásuk vagy egy pohár hideg víz segít elűzni a fáradtságukat, a test reagálni fog. Ha a folyamat elindításához gyógyszerre van szükség, akkor sincs baj, ez csak azt jelenti, hogy a nyeléshez társítják a folyamat indulását.

Forma és adagolás
Egyik sem mindegy a gyógyító hatás szempontjából. A betegek hatékonyabbnak tartják
az injekciókat, ezt követik a kapszulák és a tabletták. Legkevésbé hatékonynak a folyékony gyógyszereket tekintik. Négy tabletta hatékonyabb (bizony, a placebo is), mint kettő – állítják az orvosok. Ilyenkor az agy ugyanis úgy érzékeli, hogy nagyobb dózisban kapja a gyógyszert, és ez növeli a jótékony hatást. A csomagolás sem mindegy: ugyanúgy, mint a boroknál vagy a csokoládéknál, a tetszetős doboz vagy éppen a magasabb ár jobb minőséget takar – legalábbis a betegek szerint.

Színek, pirulák

Piros, sárga, narancssárga tabletták – nyugtatnak, javítják a mentális vagy a fizikai funkciókat.

Kék, zöld tabletták – segítenek elfojtani a szorongást, gyakran választják e színárnyalatot az altatókhoz.

Rózsaszín, őszibarackszín – sokszor választják a szívgyógyszerekhez. A komoly egészségügyi problémákhoz ugyanis az emberek szívesebben társítják az enyhe színeket.