Főzőiskola grófi módra

Az ízek és az illatok mélyebben vésődnek emlékezetünkbe, mint a szavak. Ezért is ígérkezik izgalmas múltidézésnek az a hamarosan megjelenő kötet, amely a Nádasdyak asztalához invitál minket – persze csak képzeletben. A grófi család leszármazottai mára 14 országba szóródtak szét, nagy esemény egy-egy találkozó. A lepsényi kúriában töltött évekről, a gyerekkori születésnapokról már sejtünk valamit a grófnő első könyvéből is. Borbála és a nővére születésnapjára mindig igazi vidékies tavaszi menü dukált: rántott jércecomb, hozzá vajban párolt apró újkrumpli és fejes saláta, majd desszertnek májusi cseresznyével kirakott habos piskótatorta. A II. világháború aztán lerombolta a kúriákat, lesöpörte a békebeli asztalokat – megesett, hogy a kis étkű grófkisasszonynak is korgott a gyomra. Még jó, hogy a kontesszeket is megtanították tésztát gyúrni, kenyeret sütni, kacsát, csirkét vágni, mondván: ezek a teendők létfontosságúak lehetnek.

– Magyar konyhát vezetek, mivel ahhoz értek. Eszem ágában sincs olívabogyóval készíteni a pörköltet. Otthon is magyarosan főztek ránk, s nem is akárhogyan. Ezt bizonyítja például a híres Nádasdy-gombóc: a pici, finom vaníliás gombócokhoz csokoládéöntetet kaptunk – meséli Nádasdy Borbála, akit egy egri közönségtalálkozó után faggattunk. (Utóbb kiderül, annak a bizonyos Nádasdy-gombócnak a receptjén sokan vitáznak. Eredetileg tejbegrízből készült és aszalt szilvával töltötték – de készülhet panírozva és olajban sütve is. Mások a tej, vaj, cukor, búzadara és tojás mellé némi zsemlebelet is javasolnak, és sós vízben főzik, majd forró szilvamártással öntik nyakon.)

A grófnő bevallja, sokáig azért nem tudott főzni, mivel nem volt saját otthona. Tizenévesen, egy szál magában hagyta el az országot, s előbb filmszínésznői karriert épített, majd klasszikus balettet tanított. Franciaországot 53 éve vallja a második otthonának, a férje egy francia építész. Magyarságát nemcsak azzal bizonyítja, hogy az unokáinak maga meséli és fordítja franciára az Egri csillagokat… A Balaton-felvidéken, Mencshelyen vásároltak egy darab szőlőt, lakhatóvá tettek egy régi pincét, így az év néhány hónapjában, amit itthon töltenek, valódi helybeli lakosoknak érzik magukat.

Amikor a francia otthonában főz, a honvágyát olykor az ízekkel is csillapítja. Ha terített asztallal várja a családot, a menü fontosabb fogása a nagy tál gőzölgő húsleves. Így aztán, mikor az unokák megérkeznek, már az előszobában megállapítják: „Mamu, magyar illat van!”