Mazda6 2,0 GTA: benzinszagú naplemente

Ma már szándékosan terveznek úgy egy autót, hogy a ciklus féliejénél – a bemutatás után 2-3 évvel – kihozott facelift azonnal nyugdíjba küldje az elődöt. Az előző hármas BMW ráncfelvarráskor domborított motorházat és szebb hátsólámpát kapott, s így mindenki azonnal akarta – hiába volt ugyanaz az autó. A Mazda ilyet nem tesz, ők úriemberek. A Mazda6 ráncvfelvarássa például csak akkor látszik, ha egymás mellé állítjuk a régit és az újat. Más a hűtőmaszk és a ködlámpa keretének íve is finomodott. Úgy nagyjából ennyi. Belül a kormány cserélődött le. Ám a láthatatlan dolgokba több energiát fektettek: jóval könnyebb lett, ezért érezhetően kellemesebb vezetni. A hátsó lámpa 2012-ben már nem divatos, de a forma azért nem is öregedett el. Lassan jön az utód, mégsem érzi az ember, hogy ez már a kifutó modell.

Hely és tér rengeteg akad a Mazdában. Kétméteresek is könnyedén elférnek elöl, az ülések igazából az értelmezhető méret maximumát súrolják: ennél nagyobb szék már felesleges fényűzés. A vezetőbarát bal elsőben jó feszíteni, kézre esik minden, s elsőre feltűnik, hogy nincs teletömve mindenféle kütyüvel mint a konkurensek. Sőt, itt igazából minden olyan, mint tíz éve, egyedül a kulcsnélküli indítás az, ami elsőre feltűnően mai. A központi kijelző egy keskeny csík, az alapinformációkat találjuk rajta. A kormányoszloptól balra van néhány hárombetűs gomb. Itt található a holttérfigyelő, amely egy kis lámpával figyelmeztet, ha valaki a holtterünkben tartózkodiki. Érezni, hogy minden a vezetőről szól, a Mazda6 beltere a szó jó értelmében puritán és letisztult.

Ha kötekedni szeretnék, azért persze tudnék. Például miért van az, hogy a kis csík kijelzőn vagy a fedélzeti számítógép adatait – fogyasztás, hatótáv – nézem, vagy az időt? Mi van, ha mindkét információt egyidőben szeretném szemlélni? S miért, hogy a vezetőoldali automata ablakemelő pár napig megmakacsolta magát és csak „manuális módban” működött Apróság, mégis zavaró hiba. Ilyen még a tempomat is, amelyet minden indítás után aktiválni kell az „on” gombbal. Értelme nem sok. USB csatlakozó sajnos nincs és nem is rendelhető, s ez azért kínos 2012-ben.

További árnyékot vet az eddig kitűnően szereplő 6-osra a kétliteres benzinmotor. Ami jó benne, hogy nagyon csendes, de sajnos a kuplung érzékenysége miatt könnyen lefullad. Katalógus szerint 155 lóerőt tud, ami jól hangzik, de az erőt csak 3000-es fordulat felett érezzük, tehát nagyon kell nyomnii, hogy menjen. Vegyesben úgy 9 literes fogyasztás jött ki, de tisztán városban 11 körül kért enni, ami ugyanannyi, mint amennyit az én Mazdám 2,5-ös V6-os motorral 15 évesen fogyaszt. Ez sok, nagyon sok, nem véletlen, hogy az itthon eladott 6-osok nagy része dízel. A vezetési élményre nem lehet panasz, a csökkentett súly miatt még kifinomultabbnak érződik a futómű- Egyszerűen nem tudtam kihozni a sodrából, és kanyarodni is jó móka a 6-ossal a pontos kormányzás miatt. Ilyen a váltó is, ami a kategóriájában a legpontosabb szerkezet, ami igaz az autó egészére. Összeszerelési minőségben, illesztési pontosságban nem nagyon akad ellenfele.

A Mazda6 az az autó, ami semmiben sem tízes, de mindenben kilenc és feles. Jól néz ki, nagy, sportos, befér a család. A megbízhatóságról és minőségérzetről elég annyi, hogy ez tényleg Japánban készül japán kezek által, nem Angliában szerelik össze, mint például az Avensis-t. És hát a Mazda megmaradt a szerethető japán márkának, nem tömegtermék, mint a Passat vagy az Insignia. A tesztelt verzió nyolcmilliós ára GTA felszereltséggel nem kevés pénz, de gyakorlatilag egy szinten van a konkurenciával. Ezzel a motorral én nem venném meg, de dízellel nagyon kéne.