Még bocsánatos bűn az állatkínzás

Vasvillával agyonszúrt, élve megégetett kutya, hámban agyonvert igásló – ezek azok a szándékos, nagy felháborodást keltő esetek, amelyektől hangos a sajtó. Pedig nem csak ezek sértik meg a törvényt. Az állatvédők napi munkájuk során inkább tudatlansággal és nemtörődömséggel találkoznak, mint szándékos gonoszsággal.

– Sokan nem tudják, hogy ha meg is kötik a kutyát, a láncnak legalább öt méter hosszúnak kell lennie. Hogy egy nagytestű kutyának hiába adnak naponta maradékot, attól még igenis éhezhet. Nem fordítanak pénzt a kutyák ivartalanítására, azután a kölyköket az utcára dobják – magyarázza Márta Gabriella, a Kiskunhalasi Állatvédelmi Őrszolgálat munkatársa. Az egyesületként működő nonprofit állatvédő szervezet a Bács-Kiskun megyei településen és környékén „járőrözik”. – Amikor ezeket szóvá tesszük, és elmagyarázzuk, hogy ezzel megsértik a törvényt, a gazdák sokszor megköszönik a figyelmeztetést és változtatnak. Mindig akadnak, akik viszont nekiállnak veszekedni, hogy mi közünk van hozzá. Általában ilyenkor a hatósághoz fordulunk, és ez meg szokta hozni a kívánt eredményt.

A kiskunhalasi őrszolgálat kifejezetten jó viszonyt ápol a helyi rendőrökkel, ahogy a kecskeméti Menhely az Állatokért Alapítvány is – mondja Tőzsér Judit elnök. Úgy tűnik, ez a kulcsa a sikeres működésnek, ugyanis településenként változó, mennyire veszi a rendőrség komolyan ezt a problémát. Az egyenruhások feljelentés esetén kötelesek elindítani a nyomozást, de az már rajtuk múlik, mennyi energiát „tesznek” egy-egy ügybe.

Gyakoriak az értelmezési problémák is: a rendőrök nem mindig tudják eldönteni, hogy egy adott bánásmód alkalmas-e arra, hogy „az állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza”. Márta Gabriella egy példát említ: Mélykúton valaki a közelmúltban tizenöt kutyát mérgezett meg. Náluk ez ügyben hasonló eszközökkel folyik a nyomozás, mint egy emberölésnél – míg más rendőrkapitányságok ennél kirívóbb esetekben sem tesznek komoly lépéseket. Friss rendőrségi statisztika nem áll rendelkezésünkre, de 2009-ben az ezer körüli feljelentés harmada végződött vádemeléssel.
A civil szervezetek sérelmezik, hogy állatkínzás miatt még senki nem kapott végrehajtandó szabadságvesztés büntetést Magyarországon.

Jogászszemmel nem lehet csodálkozni azon, hogy a bíróság látóterébe kerülő elkövetőkre rendszerint felfüggesztett szabadságvesztést szabnak ki. A bírói gyakorlat ugyanis más ügyekben sem alkalmaz végrehajtandó szabadságvesztést olyankor, ha két évnél kisebb a kiszabandó büntetés, az elkövető először került bíróság elé, ráadásul „csak” vétségről van szó. Így tehát nincsenek tele a börtönök állatkínzókkal. Legfeljebb olyanokkal, akik egyéb bűnlajstromukat koronázták meg egy megégetett kutyával…

Szabályos útvesztő
Vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő az, aki a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, b) állattartóként, háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja vagy kiteszi.

A szabály mégsem teremt egyértelmű helyzetet. Mert ugyan már a bánásmódot is büntetni engedi, viszont rendőr legyen a talpán, aki eligazodik abban, hogy a bíróság bizonyítottnak látja-e majd a bűncselekményt úgy, hogy konkrétan az adott állat még nem szenvedett egészségkárosodást vagy nem pusztult el! A jegyző állatvédelmi bírságot szabhat ki arra, aki ugyan nem valósít meg állatkínzást, de megszegi az állatvédelmi törvény előírásait. A törvény pediglen azt írja elő, hogy a jó gazda gondosságával kell az állatot ellátni. Vagyis az állat számára olyan életkörülményeket kell biztosítani, amely „annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző (…) sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet)”.
Szóval jegyző legyen a talpán…

Állati testi sértés
Az új büntető törvénykönyv társadalmi vitájában az állatvédők amellett kardoskodnak, hogy az állatkínzásra vonatkozó szabályokon változtatni kellene. Míg a civilek egy része a büntetéseket szigorítaná, a jogászok fogalmi zavarokat küszöbölnének ki. Legrészletesebben eddig Bárándy Gergely szólt hozzá a témához. Az ügyvéd szerint először is definiálni kellene, mi az állat – ugyanis a jelenlegi magyar jogrendszer csak személyeket és dolgokat ismer, az állatot pedig dolognak tekinti. Másodszor problémásnak tekinti az állatkínzás megfogalmazását; azt javasolja, hogy az ember elleni bűncselekményekhez hasonlóan alakítsák úgynevezett eredmény-bűncselekménnyé az állatkínzást. Ez azt jelenti, hogy a bűncselekmény akkor valósulna meg, ha bekövetkezik egy bizonyos eredmény: az állat megsérül, elpusztul. Ez nem jelenti azt, hogy amennyiben az állat nem szenved jóvátehetetlen kárt, akkor nem lehetne büntetni az állatkínzót – ugyanis a büntetőjog ismeri a kísérlet fogalmát is, ami a befejezett bűncselekménnyel szinte azonos megítélés alá esik. Emellett – hasonlóan az ember elleni bűncselekményekhez – lehetnének minősített esetek, mint az aljas indokból vagy az állatnak jelentős szenvedést okozva történő elkövetés.

Túl szapora cicák
Nemcsak az ebek sínylik meg a felelőtlenséget: hazánkban a becslések szerint kétmillió kóbor macska él, de az emberek keveset tesznek a fölös szaporulat ellen – derült ki a Friskies nemrégiben végzett felméréséből. Az USA államaiban a cicák 88 százaléka, Nyugat-Európában pedig háromnegyede ivartalanított – nálunk ez az arány csak 20-25 százalék.
Lakatos Gabriella, az ELTE etológusa szerint nem kell attól tartani, hogy az ivartalanítással elvész a macskákból a kalandvágy és a vadászösztön. Az agresszió ugyan csillapodhat, de a macskatermészet nem sérül. Állatorvosok szerint az sem igaz, hogy a műtéten átesett cica lusta, kedvetlen és kövér lesz. Az Amerikai Egyesült Államokban a túlzott szaporulatnak úgy próbáltak gátat vetni, hogy a vadon kószáló macskákat befogták, majd ivartalanították, s így engedték újra szabadon. Nálunk azonban sajnos még az is dívik, hogy a nem kívánatos kutya- vagy macskakölyköket zsákba teszik vagy vízbe fojtják, hogy megszabaduljanak tőlük.

Két élet egy csapásra
A menhelyek állandó telítettsége miatt az állatvédők arra biztatnak: aki négylábú társra vágyik, menhelyről válasszon, mert ezzel két életet is megment. Azét az állatét, amelyet hazavisz, és azét is, amely átmenetileg bekerülhet a megürült helyre, és így esélye nyílik rá, hogy előbb-utóbb szerető otthonba kerülhessen.