Hyundai i40 sedan 1,7 CRDi: csendes gyilkos

Öt évvel ezelőtt lelkesen cikkezett a világsajtó a koreaiak világszínvonalú autóiról. Az akkor megjelent i30 tényleg rendben volt, de ma már borzasztó elavultnak tűnik a Hyundai legújabb modelljei mellett. Az i40 annyira jól sikerült, hogy hiába adják drágán, mégis fogy, de erről majd később.

Először inkább nézzük meg, hogy a szuperül sikerült kombi után nemrégiben bevezetett szedán formáját is eltalálták-e? A válasz igen, bár a kombi nekem még mindig jobban tetszik. Szedánnak hívják ugyayn, de szerintem közelebb áll a kupéformához a sziluett – nkább Passat CC, mint Passat, ha példát akarnék mondani. A Passat CC pedig az anyukám szerint is jól néz ki, pedig ő még a Swiftet is csak a feliratról ismeri fel.

Az i40 szedán teteje jó hosszan lejt, a hátsó lámpák és a dupla kipufogó is a sportos eleganciát képviseli, ha lehetünk ennyire közhelyesek. Az első fényszórókba bújtatott LED-kígyó nekem továbbra is a diódás fénykibocsátás csúcsa, a kékes-lilás fényről percekig nem tudtam levenni a tekintetem, annyira igéző. (Ahogy figyeltem, mások is így vannak ezzel, nemtől és kortól függetlenül.) Belül is önálló a stílusa, mondhatjuk, hogy mostanra megtalálta a Hyundai a saját hangját. Szeretik a világos és kétszínű belsőket, előszeretettel alkalmaznak  barna színű kárpitokat és műanyagokat, amiről nekem már egyből a Hyundai jut eszembe. A kipróbált autóban felül a fekete, alul és az üléseken pedig a világos homokszín dominált, kellemes és barátságos egyveleget alkotva. Szerettem a kormány karimájának és az ajtóbehúzók anyagát, viszont rosszul voltam az ablakemelők és a kormányon található gombok minőségétől. Ez a vacak műanyag egy Suzukiban sem állná már meg a helyét, főleg ennyire gyakran használt helyen.

Minden a szokásos Hydundai világoskékben világít, amit én nagyon tudok szeretni, a műszerek pedig pont annyira űrhajósak, mint a Honda Civic-ben. A két kerek főműszer között található kis színes kijelzőn jeleníthetünk meg minden fontos információt, a kezelés meglehetősen egyszerű és a kormányról történik. Hely van, bár a hátsó ülésen a kupészerű kialakítás miatt a fejtér limitált, de igazából csak 190 centiméter felett okoz gondot. A csomagtér 500 literes, viszont igen szűk nyíláson pakolható meg a hosszú széles és lapos rakodóhely.

A már megszokott extrákon kívül nagy, villantós újdonságot nem tartalmazott az i40, egyedül az Auto Hold funkció az, amit máshol még nem láttam – és megszerettem. Indulás után megnyomva, ha állóra fékezzük az autót, addig fékez automatikusan, amíg újra a gázhoz nem érünk. Emelkedőn, dugóban nagyon nagy segítség.

Az 1,7-es dízel a Hyundai saját fejlesztésű, alig egy évvel ezelőtt bemutatott motorja: jó kompromisszum, nem vészesen gyenge és cserébe takarékos. A papíron 115 lóerő nem túl lelkesítő adat, de használat közben abszolút nem érződik erőtlennek, sőt egy rövid pillanatra – a 2500-3000-es fordulatszám-tartományban – még egész rendesen tol is. Alapvetően azért inkább a nyugodt, megfontolt vezetéshez jó partner mivel az átlagosnál csendesebb és puhább. Városban lehetetlen 7 liter fölé vinni, a városhatáron kívül pedig 5-5,5 literrel lehet életszerű körülmények között eljárogatni vele.

A futómű nagyon egyben van, pisszenés és rázkódás nélkül, nagyvonalúan és puhán lép át még a nagyobb úthibákon is. Egyértelműen kényelmesre hangolták, nagy sebességnél nem is szeret kanyarodni. Az i40-et pedáns dolog vezetni. A kormány könnyű, a váltó passzentos és milliméterre pontos, a futómű felől sok visszajelzés nem jön, de nincs is rá szükségünk.

Az az igazság, úgy lenne igazán nagy durranás az i40, ha a kiváló minőséghez baráti árat passzintottak volna, úgy tényleg megszorongathatná a Mondeo-t vagy az Insigniát. Azonban az i40 amilyen jó, olyan drága is. Az 1,7-es dízellel szerelt kocsi alapára 7 millió feletti, a tesztelt Style felszereltséggel már majd nyolc és félnél tartunk. Ennél csak a jó öreg Passat drágább, viszont van jó 30 év fórja a Hyundai-jal szemben. Az i40 tömeges elterjedését itthon bizonyosan gátolja majd az ár, bár lehet, hogy ebbe az árcédulába egy jó adag alku is belekalkuláltak. Akárhogy is, egy millióval lejjebb árazva tuti siker lenne a flottavásárlók körében; viszont van annyira jó, hogy így is veszélyt jelenthessen a nagyokra.