Jöjjön az állatrendőrség!

– Vannak, akik úgy gondolják, hogy ugyan kit érdekelnek az állatok, amikor az emberek védelme is egyre nagyobb energiát emészt fel. S hogy ebben van valami, azt a számok is bizonyítják: a Belügyminisztérium statisztikái szerint állatkínzás miatt 2010-ben 1257 nyomozásból még 417 került bírósági szakaszba, 2011-ben 959 esetből már csak 40… A valódi esetek száma a nyomozások számának is a többszöröse lehet, tehát évente sok ezer állatkínzásos bűncselekmény mindenfajta hivatalos eljárás nélkül történhet meg.

– Erre vélhetően az lesz a válasz, hogy a hatóságoknak nincs mindenre kapacitásuk…
– Ami valószínűleg igaz is, ezért is kellene egy új hatóságot, az állatrendőrséget létrehozni. Ami egyébként nem ördögtől való gondolat; ha vannak polgárőrök, vannak természetvédelmi őrök, miért ne lehetne egy szervezet, amely az állatok érdekében, védelmében őrködne? Úgy gondoljuk, hogy a rendészeti törvény reformjával az állatrendőrség létrehozása fontos mérföldkő lehetne a felelős állattartás betartatása, illetve az egyre sokasodó állatkínzásos bűncselekmények visszaszorítása érdekében. Az új szervezet nemcsak nyomozna és büntetne, kimentené az állattartásra méltatlanná vált emberek kezei közül háziállataikat, hanem például iskolai előadásokat tartana vagy jelezné a települések jegyzőinek azokat a „problémás állattartókat”, akiket el kell tiltani az állattartástól.

– Hogyan működne az állatrendőrség?
– Mint minden más rendészeti szerv. És természetesen nemcsak a kedvtelésből tartott állatokra ügyelne, hanem a gazdasági állatokra, s egyáltalán: minden élőlényre, az ellenük elkövetett bűncselekményekre, a kizsákmányolásukra. Az ilyen hatóságok már számos nyugati, tengerentúli országban sikerrel működnek.

– Ma már egyre kevésbé vitatják, hogy aki az állatokat bántja, az az emberekre is veszélyes lehet…
– Az állatok bántalmazása nem csupán egy csekély személyiségi vagy átmeneti viselkedészavar, hanem egy komoly elmebetegség tünete is lehet. Pszichológiai kutatások kimutatták, hogy azok az emberek, akik állatot bántalmaztak, előbb-utóbb már nem állnak meg az állatoknál, sokan közülük az emberek ellen fordulnak. Éppen ezért a hazai állatkínzások magas számát nemcsak a szerencsétlen állatok miatt kell kellő odafigyeléssel kezelni, és komoly büntetésekkel, terápiákkal, közmunkával szankcionálni, hanem a ránk nézve is veszélyes szadisták miatt is.