Peugeot 508 SW 1,6 THP: a lelkemet nem ölhetik meg!

Az 508-ast unalomig németezték nemcsak az újságírók, de maga a Peugeot is, amikor „Összetéveszthetetlenül német” szlogennel reklámozta szerte Nyugat-Európában. Szerintük a kinézet, a kezelhetőség és a megbízhatóság is a germán prémiumautókat idézi az 508 esetében. Két dolgot szerencsére nem poroszosítottak: a kényelmet és a hangulatot. E két tényező az, ami megkülönbözteti az 508-ast a Passat-Insignia vonaltól.

Mert kívülről tényleg átjön a németes fegyelem. Sehol már a Peugeot eddigi macskaszeme, a nyújtott gall vonalak. Helyette pengeélesre tervezett, jellegzetes, de nem igazán „pözsós” első fényszórókat kaptunk, és határozott, de nem egyértelműen szép formát. A kombi hátsó lámpája az egyetlen, ami némi nosztalgikus hangulatot ébresztett bennem, az ugyanis a kilencvenes évek Peugeot-inak hangulatát idézi. Ettől függetlenül a külső alapos munka, de kreativitás és ötlet kevesebb van benne, mint amit egy francia autótól általánosságban elvárnánk.

Kívülről beállt a sorba – lehet, hogy szándékosan –, de belülről igazán egyedi és hangulatos, s ez az ami megkülönbözteti a többiektől. Én csakis világos belsővel és üvegtetővel venném, ezekkel teljes az élmény és így megvan a wow hangulat is. Nemcsak a fény miatt tűnik tágasnak, hanem ténylegesen az is, és ugye, kombiként még egy jó nagy puttonya is van 520 literes befogadóképességgel. A hátsó üléseket a csomagtérből dönthetjük le, így sík padlót és 1,6 köbméteres helyet kapunk. A kategóriabajnokokat – a Mondeo-t vagy főleg a Superb-et – nem veri, de az osztályátlagot tisztességesen hozza. Jó anyagokat találunk a vezető környezetében, csak azt sajnálom, hogy tárolóhely alig akad, ráadásul a könyöklőben található rekeszben még egy fényképezőgép is alig fér el.

Sokat javítottak a kezelhetőségen, de azért vannak még fehér foltok. A legfontosabb információkat – a sebességet, a tempomat beállítását vagy a navigáció utasításait – kivetíthetjük a műszerfal tetején található kis műanyag lapra. A kezelőszervekben még nem érzem a németek jellegzetes súlyosságát, de érezhető a törekvés. Ugyanígy az ülések tömése is keményebb, mint a 407-eseknél, de nem éri el a Passatok fapadosságát. Lehet, hogy a Peugeot megtalálta az arany középutat a kényelem terén? A futómű sem olyan lágy már egyébként, de még nem istökéletes. Jó minőségű úton rendben van, de ott nem is nagy kunszt ez a mutatvány. Rázós, rossz minőségű úton már könnyebb zavarba hozni,

A már általunk is sokszor kitüntetett 1,6-os benzines turbómotorban most sem csalódtunk. Csendes, erős és kellően nyomatékos is, a 156 ló minden hétköznapi helyzetben elegendő. A fogyasztása az eddigi tapasztalatokkal ellentétben kicsit többre sikerült, de ez minden bizonnyal a súlyos kasztni és a városi használat számlájára írható. Mi 9,5 literes fogyasztást hoztunk össze városban, rövid utakon. A váltóra sem tudok mást mondani, mint hogy érezhetően jobb, mint a régi PSA egységek, de sehol sincs egy japán vagy német műszer precizitásához képest.

Konzervatív formája kissé csalódás, de biztos, hogy sokan pont emiatt kezdenek el gondolkodni rajta. A belső szerintem a kategória egyik legjobban eltalált utastere, hangulatban nincs ellenfele. Kényelmes utazóautó az 508-as kombi, így aki sportos középkategóriást keres, rossz helyen jár. A tesztelt autó 7,7 milliós ára nem kevés, főleg, ha tudjuk, hogy ennyiért gyakorlatilag bármely konkurens is elvihető – egy méretesebb Superb például a 160 lovas 1,8 TSI-vel alig hétmillió. Az 508-asnak viszont lelke van, több mint egy tárgy. Szerencsére ebben a Peugeot hű maradt a hagyományaihoz.