Lestrapált anyák álma

– Én is megéltem ilyen káoszt, néha azt se tudtam, hova kapjak – mosolyog a Miskolci Egyetem Szerszámgépek Tanszékén dolgozó mérnöktanárnő, aki a férjével három gyermeket nevelt fel. Már akkor önkéntesként dolgozott egy telefonos lelki segélyszolgálatnál, mikor fiai és lánya még velük éltek. – Az önkéntes segítőket alapítványokba tömörítő mozgalom Angliából indult a hetvenes években. Olyan sikerrel, hogy ma már Európa számos országában, 2001-től Budapesten és több hazai városban is működik. Miskolcon hivatalosan az idén jött létre, miután Pesten elvégeztem a szükséges 140 órás szervezői tanfolyamot, majd a jelentkezőknek megtartottam a 40 órás képzést.

– Kiből lehet önkéntes és mi a dolga?
– Akiben él a segítő vágy és akad heti két-három óra szabadideje, amit a rábízott családra áldoz. Összeismerkedünk, aztán együtt elmegyünk a segítséget kérő famíliához, hogy lássuk, passzolnak-e egymáshoz. A jelentkezők között vannak nagymamák, akik még hasznosnak akarják érezni magukat, de fiatalok is. Feltétel, hogy legalább egy gyerekük legyen, különben nincs átadható tapasztalatuk. Ők már tudják, milyen gyámoltalan az első babás anyuka: éjszaka már egyetlen nyikkanás miatt képes ölbe kapni a csecsemőjét, aminek pedig idővel teljes kimerültség, sőt depresszió lehet a vége. De azt is megtapasztalták már, hogy a többgyerekeseket szinte ledarálja a háztartás: főzés, mosás, vasalás, takarítás, bevásárlás. S akkor még nem szóltunk a hivatali ügyintézésekről, a gyerekek játszótérre kíséréséről: mindez kemény megpróbáltatás a többemeletes lakótelepi lakásban élőknek. A gyerekkocsi nem fér a liftbe, már ha az éppen működik; s amíg az egyiket leviszi valahogy, ki vigyáz a többire? Mivel az apuka jó esetben dolgozik, így minden az anyuka nyakába szakad. Itt lépünk mi be a képbe. Nem helyette, hanem vele együtt dolgozunk. Elintézzük az ügyét a hivatalban vagy elhozzuk a postáját. Szolgálatunk ingyenes, azonban bébiszitterkedést nem vállalunk. A fizetős gyermekfelügyelet a tehetős családok gondja marad.

– Sokan kérnek segítséget?
– Ma már igen. De ehhez nagy elszánás kell! A mai idők embere zárkózott, bizalmatlan, sokan szégyellik a körülményeiket, s még a gondolattól is irtóznak, hogy idegen lépjen a lakásukba, netán beleszóljon az életükbe. Ezért az önkéntesi munka alaptörvénye: örömet, derűt, tanácsot, segítséget nyújthatunk, de soha nem avatkozhatunk a családok magánügyeibe! A segítő munkáját a család 3–6 hónapig veheti igénybe, ezt kérésre meghosszabbíthatjuk. Mert a cél az, hogy a mamák egyedül is megálljanak a lábukon. Az önkéntes a fácska mellett csupán a karó, amit elveszünk, ha a fa megerősödik. A segítő pedig rögtön átkerül egy újabb fácska mellé.

– Hogyan adták hírül, hogy már Miskolcon is dolgoznak segítők?
– Szinte minden, családdal foglalkozó szervezethez – védőnőkhöz, házi- és gyerekorvosokhoz, terhes-gondozókba, bölcsődékbe – elmentem, ahol tudják, milyen sok család szorul segítségre. Ideális létszámunk 10-16 fő, ehhez még várunk jelentkezőket a 06-30/905-8113-as telefonszámon. És még valami. Ha nincs férfi a háznál, gyakran az önkéntesek férjei rakják fel a karnist, szerelnek zárat vagy villanyt, mint például az én mérnök párom is, aki annak idején úgy fogadott el, hogy tudta: nekem a család a legfontosabb!