Malacka kutyaiskolába jár

Az rá se hederített a kis csahosokra, de annál nagyobb érdeklődést tanúsított a ropogós cseresznye iránt.

– Már az is nagy teljesítmény Monoklitól, hogy malac létére sétálni lehet vele – mondja Gyimesi Boglárka, a coca „személyi edzője”, miközben együtt baktatunk a rákoscsabai Lepkeszeg utcában. – „Karon ülő” kismalac kora óta foglalkozom vele, és mondhatom, nagyon okos jószág. Háromszor gyorsabban tanul, mint a kutya, és nagyon látszik rajta, hogy érti a feladatot. Ha rossz fát tesz a tűzre – mint ma reggel is, amikor fölfeszítette a kukoricásládát, pukkadásig teleette magát – és megszidják érte, meghunyászkodik, s bocsánatkérően olyan kicsire húzza össze magát, ahogy csak tudja.

Malacka, jobb híján, kutyaiskolába jár, ott tanulja a társállati viselkedésformákat, amit a kutyák több évezredes szocializációjuk során már régen elsajátítottak. A hiányosságok ledolgozására jó esélyt ad Monokli (arról kapta nevét, hogy egyik szeme körül elütő színű foltot, monoklit visel) átlagon fölüli intelligenciája. A foglalkozásokon ügyességi és engedelmességi feladatokat gyakorolnak oktatójával, Boglárkával. Malacka jó tanítvány, meg akar felelni az elvárásoknak. Szorgalmasan szlalomozik a leszúrt cövekek között, kitartóan gurítja orrával a labdát és hozza vissza a gazdinak, előre megy, balra-jobbra fordul, ha úgy szól a parancs, sőt (fenékre) ül, ami egyébként nem szokása a fajtársainak. Látása rossz, szaglása és hallása azonban kiváló. Így alkalmas arra is, hogy kiássa a földből a szarvasgombát. Igen, csakhogy ha már kiásta, nem viszi oda illedelmes kutyaként az oktatójának, hanem önző módon befalja. E téren tehát akad még mit finomítani. A gazda és a gazdasszony autójának hangját már messziről fölismeri, és visítva ujjong, mint a kisgyerek.

Monokli gazdája, Szatmári Péter nyolcéves korában, a Süni című közkedvelt természettudományos lapban olvasottak alapján határozta el, hogy ha nagy lesz, neki malaca lesz. Mert ez az állat okosabb, mint a ló meg a kutya, intelligenciája a delfinével vetekszik. Mostanra megvalósult a gyermeki elhatározás; immár háromnegyed éve annak, hogy az albertirsai tenyészetből származó Monokli (akkor még hétkilósan) Péter és felesége, Krisztina társállata lett. Ez idő alatt kölcsönösen megkedvelték egymást, Monokli fő helyet tölt be a házaspár életében. Képezik őt, s igyekeznek mindenben kedvére tenni. Már-már túlságosan is, hiszen időközben malackának sikerült 45 kilósra kigömbölyítenie magát, így bizony ma már fogyasztani kell. De hogy komfortérzete semmiben ne szenvedjen hiányt, számára éppen most készül egy mintaszerű dagonyázó is – mert, mint tudjuk, e nélkül nem élet a malacélet.