Renault Twingo 1,2: Törpicúr megveszett

Életet lehelni a Twingo-ba! Ez lehetett a parancs a ráncfelvarrott modell megszületése előtt. Vajon elég ehhez néhány új szín és egy átalakított lámpaszett?

Család-otthonVékey Zoltán2012. 06. 17. vasárnap2012. 06. 17.
Renault Twingo 1,2: Törpicúr megveszett

A sportkocsi-imitátori verseny különdíjasa az új Twingo. Pedig ez még csak nem is a sportverzió, hanem a mezei Dynamique, némi optikai tuninggal. A Twingo legenda, az előd rengeteg rajongót szerzett a Renault-nak. Az utód korántsem volt akkora durranás, amikor 2007-ben kijött, nem sikerült megismételnie az őse sikerét. Köszönhető ez az erősödő mezőnynek (Fiat 500, Peugeot 107, Smart, Ford Ka) és annak, hogy beleszürkült a tömegbe. A tavaly szeptemberben Frankfurtban debütált, ráncfelvarrott verzióval egyértelműen az volt a szándék, hogy némi színt vigyenek a Twingo márkanévbe.

Elölről roppant komoly az ábrázata: a két nagy, kerek ködlámpa és a fekete műanyagokkal turbózott hűtőmaszk vicsorgó vadállattá teszi a kisautót. Nekem a sziluettje is tetszik, nem valami jellegzetes de szélesebb és laposabb, mint más minik, ettől magabiztosabb a fellépése is. Igen ám, de hol itt a vidámság? Nos, hátul: figyeljék csak azokat a hanyagul odabiggyesztett pluszlámpákat a csomagtérfedélen! Megvan? Na, kérem, lehet mosolyogni, ugyanis annyira viccesek, hogy már nevetségesek, nagyon életidegenek ott, ahol vannak.

Belülről először is hiányoltam a színeket. Minden unalmas fekete, még a kinti (esetünkben őrületesen vidám) szín sem köszön vissza sehol a meztelen felületeken, mint más miniknél. A kormány átmérője viccesen nagy, és tengelyirányban nem állítható, ezen a fronton úgy tűnik, húsz év alatt sincs előrelépés. Szerencsére a zsenialitás megmaradt. A hátsó ülések egyenként tologathatóak – nem alapáron –, ezért az autó sokkal több mindenre jó, mint gondolnánk. A csomagtartó akár 285 literes is lehet, ilyenkor néhány centis lábtér marad a hátul utazóknak. Hátratolva viszont Honda Jazz-es magasságokba emelkedik a kis Twingo, olyannyira fejedelmi helykínálatúak a hátsó ülések. Ilyenkor a csomagtartó 165 literesre redukálódik, ami – csendben jegyzem meg – még mindig nagyobb a kategória átlagánál (a Suzuki Alto vagy a Peugeot 107–Toyota Aygo–Citroen C1 trió 130 literes puttonnyal rendelkezik). Hátulra beszállni sem olyan nehéz, az első ülés pedig megjegyzi a beállítását és visszaáll. A beltérben felhasznált anyagok átlagosak, a kormány fölött árválkodó fordulatszámjelző nem a Renault találmánya. A kulcs bántóan vacak műanyagból készült és a tolla is fix, nem bújtatható el. A kilincs szerintem nem jópofa, inkább kicsit zavaró: egy egyszerű műanyagkallantyút kell felfelé húzni. Ha letörik, nem tudom, mi van. A Twingón a sok spórolás mellett felesleges funkciót is találtam. A tompított fényszóró fixen ég, lekapcsolni nem lehet, a világításkapcsoló így értelmét veszíti. Kár, hogy az erre költött 232 Ft+áfát nem invesztálták egy automata ablakemelő gombra vagy tengelyirányban is állítható kormányra, hogy ne kelljen görnyednünk a volánnál: átlagos méretekkel sem sikerült olyan hű, de kényelmes pozíciót találnom.

A motorválasztásnál nem kell sokat gondolkodni, mivel egyféle erőforrás rendelhető. Külföldön kapható dízellel is, ezt mi nem érdemeltük ki. Az 1,2-es négyhengeres 75 lóerőt tud, alacsony fordulaton szórakoztatóan kellemes, ahogy meglódul. Persze 2000 felett elfogy a szusz, de összességében nem idegesítően lomha a Twingo. Akik meg vadulni akarnak, azoknak van Twingo Gordini változat 1,6-os 98 lovas benzinessel bő egymillióval drágábban. Nem véletlenül szerepel a csúcsváltozat teljesen külön soron a Renault honlapján, az gyakorlatilag egy másik modell. Aminek még örültem az a fogyasztás. Városban hat, oké, ilyet láttunk már, de országúton nyugodt tempóban simán hozható a 4 literes átlag, ami már közelít az ideálishoz.

Ja, nem szóltunk még a színéről. Mielőtt lehupikékeznénk, képzeljük el a Bentley Continetalt ugyanebben a színben. Ugye, ugye? Arra rögtön illene a hivatalos Bermuda-kék elnevezés. Pedig a Twingo így is szerethető, sőt sok nőnek kifejezetten tetszik. Ha pedig valami más színben rendeljük meg, akkor hímneműeknek sem ciki benne ülni.

Miniautó ide vagy oda, én akár hosszabb távon is élhetőnek tartom a Twingót – persze nem nagycsaládosok vagy kisteherszállítók számára. Egy normálisabban felszerelt verzió is kijön 2,7 millió környékén, a nagyon látványos üvegtető plusz 225 ezer. Ennyiért mostanában nem sok mindent adnak, mondjuk egy Cliót pont igen. De tudják mit? Én inkább a Twingót kérném. Ha akarom, nagyobb a hátsó lábtere, ha akarom, nagyobb a csomagtartója (vagy-vagy, nem is-is!) mint a Cliónak és van egyénisége. A hibáival együtt szerethető autó.

Ezek is érdekelhetnek