Se veled, se nélküled

Nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb életre számíthatnak, akik egyedül élnek, s nem muszáj alkalmazkodniuk senkihez. Nem kell egy kiégett kapcsolatban naponta nyelniük, a munkából hullafáradtan hazaesve gyerekekkel küzde¬niük, több emberre mosni, főzni, takarítani. Nem megy el a pénzük és az energiájuk másokra, képesek megtervezni az életüket. Nos, legalábbis egy kutatás résztvevői így érveltek arra a kérdésre, miért jobb nekik saját család nélkül. Ezzel szemben a statisztikák azt mutatják: az egyedülállók betegesebbek és rövidebb ideig élnek.
Most akkor hogy is van ez az egész?

– Ironikusan azt mondhatnánk: sokaknak semmi sem jó. Ugyanolyan arányban keresnek föl páciensek azzal, hogy tönkremennek, belebetegednek a rossz házasságba, mint akik a magánytól szenvednek – hangsúlyozza Kiszely Márta pszichológus, aki több évtizedes praxisa alatt sok mindent látott már. – Szinte mindenki vágyik társkapcsolatra, feltéve, hogy az boldog és kiegyensúlyozott. S itt a bökkenő, mivel ez nem sokaknak adatik meg. Legalábbis kompromisszumok nélkül biztosan nem. Tény, hogy a házasság, melyet egész életre szóló kapcsolatnak szánnak, nem mindenki számára egyformán ideális létforma. Vannak olyan ultra-független személyiségek, akik feltehetőleg jobban járnak, ha nem házasodnak meg. Azt persze nem hinném, hogy bárki kutatási adatok és az esetleges megbetegedési kockázatok mérlegelése alapján döntene róla, hogy a családi életet választja-e vagy sem.

Norvég kutatók negyven év halálozási adatait összevetve jutottak a felismerésre: a házasságot elkerülők az átlagnál kétszer többen halnak meg a 13 leggyakoribb daganattípus valamelyikében. Leginkább a hetven éven felüli férfiak érintettek, s a veszélyeztetettségük fokozatosan növekszik.

– Aki egyedül él, kevésbé tudja valakivel megosztani a problémáit, kiadni magából indulatait, fájdalmait. A tartós stressz pedig előbb-utóbb szervi elváltozást okozhat. Talán emiatt is gondoljuk, hogy a magányosok esendőbbek – értékel Kiszely Márta.

Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a fóbiás betegek négyötöde há¬zas, s a többiek sem egyedül, hanem a szüleikkel vagy a gyerekeikkel élnek. A családosok ritkábban dohányoznak, kevesebb alkoholt fogyasztanak, a mentális állapotuk is kielégítőbb. Gondjaikkal hamarabb felkeresik az orvosukat, baj esetén pedig számíthatnak a támogató társra.