Honda Civic 4D 1,8: egy szedán nem lehet izgalmas?

A japán gyártó húzomodelljének négy- és ötajtós változata egyre távolabb kerül egymástól, akárcsak a Corolla és az Auris esetében történt. Ráadásul a fizikai távolság is ezer kilométerekben számolható: az ötajtóst ugyanis Angliában, míg a szedánt Törökországban rakják össze.

Szóval a négyajtós egyértelműen Honda, de egészen más, mint az új ötajtós Civic. Nekem egyből az FCX Clarity ugrott be róla. Az az üzemanyagcellás kísérleti Honda, melyet csak limitált darabszámban gyártottak és megvásárolni nem, csak lízingelni lehetett. A szedán Civic is jól elnyújtózva terpeszkedik, a vonalai határozottak és harmonikusak. A lámpa-hűtőrács vonal kivont szablyaként trónol az orrán, a hátsó lámpák viszont nekem nem tetszenek, bár kétségtelenül nehéz szép lépcsőshátú fart tervezni. Ha jobban megnézzük, az arányokon kívül minden megváltozott az elődhöz képest – az összhatás valahogy mégis olyan szerényre sikerült, hogy az utca embere nem igazán veszi észre hogy itt aztán egy zsír új kocsiról van szó. A hirdetésekben hangsúlyozott sportosság azért nyomokban felfedezhető: mindenképpen sportosabb, mint egy Fluence vagy Jetta.

A Civic aduja a kategória leghangulatosabb belső tere. Egyrészt a világos és jellegzetesen puha érintésű kárpitok, másrészt pedig a kétlépcsős műszerfal kápráztatja el a beszállókat. Már korántsem olyan megdöbbentő a sokféle élénk színben pompázó műszerfal, de még mindig nagyságrendekkel modernebbnek hat, mint a konkurencia klasszikus kétkörórás szerelvényei. A felső sávban a sebességet, alul egy hagyományos műszeren a fordulatszámot látjuk, míg a számítógép és az alapáron járó tolatókamera képét szintén a felső részen kisméretű színes kijelzőn látjuk. Egy fényérzékelő azért beleférhetett volna, mert éjszaka kiégeti a szemet a műszerfali világítás, úgyhogy lehet tekergetni a fényerőszabályzót. A műanyagok kőkemények, mégsem zörög sehol semmi, ami azt jelenti, hogy Törökországban is tudnak autót összerakni. A helykínálattal és a rakodóhelyek mennyiségével nem volt probléma, csak a napfénytető miatt túl alacsony tető okozhat fejfájást 185 centi felett. A csomagtartó mindössze 440 literes, ezzel jócskán elmarad a konkurensektől. Vicces, hogy csak a vezetőoldali elektromos ablak automata, míg az ötajtós Civic-ben mind a négy az.

A műszerfal jobb oldalán trónol a nagy zöld ECON feliratú gomb, melynek már a megnyomása is jó érzéssel tölti el az embert. Ilyenkor még a buszon ülőkre is összevont szemöldökkel nézhetünk, hogy miért is nem bringáznak inkább. Egyébként sok mindent nem csinál, csak a gázpedál érzékenységét veszi le, de jócskán. A sebességmérő mellett egyébként egyértelműen láthatjuk, mikor vagyunk takarékosak – ekkor zöld a csík –, s mikor pazarlóak: ilyenkor kékre vált. Ez egész jópofa, kár hogy érdemben nem tudtunk spórolni a kocsival.

Az 1,8-as benzinest egyébként sem tudtam igazán hova tenni: 142 lóerőt tud papíron (a kisebbik motor, az 1,6-os, 125-öt), de ez az erő csak irreálisan magas fordulatszám-tartományban jelentkezik. Alacsony fordulaton kicsit lomha, előzéshez rendesen vissza kell pakolgatni a fokozatokat. Szerencse, hogy a nagyobb motorhoz már a hatfokozatú váltó jár, mert egyébként elég rövid a kiosztása. Szóval ez a motor pont nem jó semmire: sportosnak, dinamikusnak nem mondható – pörgessék csak 6000-ig úgy tíz év múlva azok a fiatalok, akik majd használtan megveszik –, de cserébe takarékosnak sem. Városban 9 liter körüli az étvágya, országúton ez lekúszott 8-ra, de még ezzel sem voltunk elégedettek. Amit szerettem benne, az a hihetetlen csendessége, ebben a japánok mindig is jók voltak. Vezetni nem is olyan unalmas, mint gondolnánk. Érzékeny a kormány, a futómű lágy és mégis élvezhető. A váltó pedig maga a valóra vált álom: pontos, határozott és élvezetesen kapcsolgatható.

Első blikkre nem olcsó a Civic szedán, de kissé csalóka. A felszereltsége ugyanis már az alapváltozatnak is nagyon magas. Van benne USB-s, szépen szóló hifi, tolatóradar és -kamera, bőrkormány, automata légkondi és menetstabilizátor. Az 1,6-os motorral így 5,25, az 1,8-assal 5,55 milliót kóstál. Drágább, mint a konkurensek alapára, de ha azokat is szeretnénk felextrázni, simán eltűnik a különbség. Mivel eredetileg Amerikának készült a Civic szedán, nincs hozzá dízelmotor, ami az itthoni kínálatból fájóan hiányzik. Ezzel együtt üde színfolt a lépcsőshátúak kellemetlenül unalmas mezőnyében.