Pécsi Ildikó: a mindenevő papnő

Képtelen pihenni. Néha hajnal négyig ül a számítógép előtt, s reggel hétkor már a kertben szorgoskodik. Könyvet ír Blaha Lujzáról, előadóestjét Erzsébet királyné és Sissi különös „beszélgetéséből” állítja össze. Lázasan készül élete első sanzonlemezére. Nemrég ünnepelte 72. születésnapját. A Kossuth-díjas színművésszel, Pécsi Ildikóval gödöllő-máriabesnyői otthonában találkoztam.

Család-otthonBorzák Tibor2012. 07. 07. szombat2012. 07. 07.

Kép: pécsi ildikó színész előadó 2010 08 18 Fotó: Kállai Márton

Pécsi Ildikó: a mindenevő papnő
pécsi ildikó színész előadó 2010 08 18 Fotó: Kállai Márton

– Nehezen hihető, hogy elmúlt hetven. Jó géneket örökölt!
– Amikor a szüleim vártak, minden áldozatot meghoztak értem. Letették a cigarettát, pedig szenvedélyes dohányosok voltak. Az italról nem kellett lemondaniuk, mert sosem éltek vele. Illetve nem jól mondom. Amikor édesanyámnak nem volt teje, sört ivott, mert azt hallotta, az majd csodát tesz. Gyerekkoromtól kezdve stresszmentes az életem, nem történtek velem kiemelkedően rossz dolgok, melyek redőket gyűrtek volna az arcomra. Amit pedig a történelem produkált, arra magyarázatot adtak az otthoniak és a tanáraim. Én ebben az országban mindig a helyemen voltam, eszembe sem jutott elmenni innen, pedig kínálkoztak lehetőségek.

– Izgalmas talány, hogy másutt vajon milyen utat járt volna be…

– Nem tudhatjuk. Mindenhol csak azzal gazdálkodhat az ember, amit idejekorán beléplántáltak. Nálam a versek szeretete lett a favorit, nem véletlenül nyertem sorra a szavalóversenyeket annak idején. És a könyvek! Semmivel nem pótolhatók. Lehet bármilyen szupermodern e-book, nekem az a fontosabb, hogy érezzem a nyomda illatát. Visszatérve a szerencsék sorozatához: zseniális mestereim voltak, akik felkészítettek a színészéletre. Így aztán mindenevő lehettem, a drámától a kabarén át a musicalig mindenfélét játszottam, még rendezhettem is. Ami pedig a magánéletet illeti, Édesjólajosom (Szűcs Lajos olimpiai bajnok labdarúgó – a szerk.) is nagy ajándék nekem.

– Egyik főnyeremény a másik után?
– Pontosan. Amit lényegtelennek tartottam, azon mindig átléptem. Ha úgy hozta a sors, hogy színházat kellett váltanom, azt megértéssel fogadták és barátságban váltunk el. Egyébként is furcsa természetem van, velem nem lehet összeveszni – legfeljebb csak egyszer.

– És ha vérig sértik?
– Az is csak egy percig hat. Ám hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem raktározom el a bántásokat. Szerencsére kevés van belőlük, egyébként pedig semmilyen fájdalom nem küldhet padlóra. Ez értendő a fizikai állapotomra is, amivel a balesetem óta ádáz küzdelmet folytatok. Bizonytalan a járásom, ilyen esetben hasznos lenne bottal közlekedni, de ezt nem akarom, mert ha így látnának, mindenki azonnal temetne. Mennyivel másabb, ha a mellettem lévő felé nyújtom a kezem, ő óhatatlanul megfogja, és úgy néz ki, mintha sétálnánk.

– Efféle derű is kell az élet elviseléséhez. De, gondolom, a nap huszonnégy órájában ön sem viccelődik. Olykor nehéz összeszednie magát?
– Szó se róla, mosogatás vagy söprögetés közben nem viháncolok, de ha ilyenkor tér be hozzám valaki és ad egy jó „végszót”, biztosan poénnal fejezem be. Nemigen mozdulok ki itthonról, találok elég elfoglaltságot házon belül és házon kívül is. Rengeteg időt töltök a kertben, imádom minden szegletét. Nincs olyan fa, amihez ne fűzne emlék. Valamennyit családi eseményekhez vagy emlékezetes színházi munkáimhoz időzítve ültettem. Például az ablakon bekukucskáló fenyőfák negyvenegy évesek, Csaba fiam születésnapjára ültettem őket.

– Amikor bejön a kertből, mihez kezd a hűvös szobában?
– Könyvet írok Blaha Lujzáról. Pár éve a Gödöllői Királyi Kastély barokk színházában tartottam önálló estet a „nemzet csalogányáról”. Régóta gyűjtöm a róla szóló anyagokat, történeteket. Sőt egykor a bőrébe bújhattam, hiszen a Bal négyes páholyban őt és leányát is játszottam. Amit leírok róla, az szubjektív életérzés, olyan, mintha monológ lenne. Mikor elkezdtem írni, egyszer csak azon kaptam magam, hogy a saját önéletrajzomat is írom. Kettőnk életpályája nagyon sokban hasonlít, Thália papnői vagyunk, és sok „áthallás” van a privát életünkben is. Kilencéves koromban jöttem először Gödöllőre, keresztanyámhoz. Vártak az ismeretlen ismerősök. Hároméves korom óta tudott volt rólam, hogy színésznő akarok lenni. Egyik barátunk elvitt Blaha Lujza gödöllői házához. Nyilván nem véletlenül…

– Nem véletlen a Sissi iránti rajongása sem?
– Évtizedek óta foglalkoztat Ferenc József és Sissi szerelme. Szerintem a világtörténelem legszebb szerelme. Úgy lángoltak fel köztük az érzelmek, hogy mit sem sejtettek egymás előéletéről. Ez őrizte meg a szerelmet számukra, eleve más szerepkörre predesztinálta őket az élet, szembementek az udvari szokásokkal. Nekem Erzsébet királynéról igencsak sajátos véleményem van. Hogy mi is ez pontosan, azt nem árulnám el, írtam róla egy utópisztikus darabot. Monológ két hangra, dalokkal. Sissi és Erzsébet beszélget egymással a királyné halála után. A csodaszép fiatal lány és a sokat tapasztalt, kissé megkeseredett, sorsába beletörődött asszony. Sissit Herczenik Anna operaénekes játssza, Erzsébetet pedig én. A kastély barokk színházában mutatjuk be szeptemberben.

– Dolgozószobájában művészi rendetlenség, az ágyon például írott CD-ket, kottafoszlányokat látok…

– Életem első énekes CD-jére készülök. Egy zenésztársaságban valahogy szóba került, hogy nekem még nincs ilyen. Na, azon ne múljon, majd ők meglepnek vele. Amikor kezdett komollyá válni a dolog, ragaszkodtam hozzá, hogy én írhassam a dalszövegeket. Nem akartam ismert sanzonokat, musicalrészleteket énekelni, hiszen azok mind a mai napig részei az önálló estjeimnek. Nagyon nehéz munka a lemezkészítés. Megkapom a zenei fájlokat és számítógép mellett írom rá a szövegeket. Egyszer csak hajnalodik. Édes¬jólajosom rezzenéstelen arccal megjelenik a szobában, kezében egy tányér cseresznyével, és drámaian közli velem: „Négy óra.” Mire azt szoktam válaszolni: „Tudom.” Erre visszamegy aludni. Tudja, amíg egyetlen gondolat is kavarog a fejemben, nem vagyok mozdítható.

– Nem látni színházban, ki tudja, mikor forgatott utoljára filmet, a televíziózásról nem is beszélve – és mégis agyonhajtja magát. Én is azt hittem, itt üldögél a kertjében és pihenget.
– Elő szokott fordulni, de hosszú ideig kép¬telen lennék rá. Egyszerűen nem lehet megállítani! Szerintem akkor voltam a legjobb feleség, amikor úgy tanultam a szerepeimet, hogy közben mostam, főztem, takarítottam. Vittem a reptérre Csabikát, hogy az édesapja mégis lássa, amíg átszáll egyik gépről a másikra. Édesanyám bölcsen azt mondta: bennünket a Jóisten vagy megáldott, vagy megvert ezzel a rettenetes munkabírással. A karambolom beleszólt a fizikai állapotomba, de ami a szellemi munkát illeti, abban nem ismerek határokat.

– Nem vágyik rá, hogy egyik színházból a másikba rohangáljon játszani?

– Nagyon hiányzik, de tudomásul veszem a pillanatnyi helyzetemet. Annak örülök, ami megadatik. Nem érdemes keseregni, meg kell találni a boldogságforrásokat. Tisztában kell lenni önmagunkkal! Nem tudnék végigjátszani három felvonást. Szerencsére elfeledem a bajaimat, amikor leülök a számítógép elé. Nagy ajándéka az életemnek az írás. Belefelejtkezem. Kemény árat fizetek érte. Írás végeztével gyakran alig tudok felállni. Akkor aztán jön a hideg vizes borogatás, a jegelés, a masszírozó szerkentyűk és a többi, és a többi…

– Az ablakban Mikulás és minikarácsonyfa. Ne haragudjon, de meg kell kérdeznem, nem volt még ideje elrakni?

– Nem, nem, ezek mindig itt állnak. Kedvesek, és segítenek, ha szükségem van rá. Nézze jól meg, a karácsonyfa nevet. A Mikulás-figurát a fiam kapta pár hónapos korában. De van egy hófehér változatban, karácsonyi dalokat zenél. Előfordul, hogy az éjszaka kellős közepén magától dalra fakad. Máskor meg a szekrény roppan egyet. Nehogy azt higgye, hogy ijesztő. Meglátogat valaki, aki szeret. Édesanyám. Édesapám. Hihetetlen nyugalmat árasztanak.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek