Hőhullám és klímabaj

Nincs abban semmi különös, ha a gazdák azt fontolgatják, hogy újabb, szárazságtűrő növényeket kellene ültetni, hiszen a régi fajták nem bírják a mostani aszályos időt. Arról már kevesebb szó esik, hogy az emberek hogyan viselik el az időjárás szeszélyeit. A kutatók azt jósolják, hogy az éghajlatváltozást a nehezebben alkalmazkodó emberek millióinak egészsége sínyli majd meg. Az egyre hosszabb hőhullámok – amikor a napi átlaghőmérséklet legalább 3 egymást követő napon meghaladja a 25 Celsius-fokot – sokakat sodorhatnak veszélybe. Az igaz, hogy a nők hevesebben reagálnak a fronthatásokra, a légnyomásváltozásra, s rosszabbul bírják a hőséget: nehezebben izzadnak, szaporább lesz a szívverésük és felszökik a vérnyomásuk. S bár a gyengébb nemnél gyakoribb az időjárás-túlérzékenység, a meteoropátia, ám ennél nagyobb problémáról van szó: a jövőben sajnos a férfiak sem ússzák meg annyival, hogy letörölik a homlokukról az izzadságot.

Van miért aggódni: az Európai Bizottság már öt éve felismerte, hogy a felmelegedés egyre károsabban hat az egészségünkre. A halálesetek számát és a napi középhőmérséklet ingadozását több országban – köztük hazánkban is – megvizsgálták, s kiderült, hogy a kettő között összefüggés van. A szélsőségesen zord tél és a túl forró nyár egyaránt növeli a halálozás rizikóját. A mínuszokban nemcsak a fagyástól kell félni. A kemény hideg főleg a szív- és érrendszeri bajokban szenvedők halálozási kockázatát emeli, de ha a hőmérséklet 5 fokkal nő, a rizikó máris 1-2%-kal csökken – derült ki a hazai vizsgálatokból. A kánikulát ugyancsak sokan megszenvedik, ugyanis hőhullám idején legalább 15%-kal magasabb a halálozási kockázat. Amikor 2007 júliusában 10 napig sorra dőltek a melegrekordok, csak Budapesten kétszázzal többen vesztették életüket a szokásosnál. Érdekes módon a májusban jött hőhullám drámaibb hatást kelt, mint a nyár végi, akkorra ugyanis a szervezet már hozzászokik a kánikulához. A mediterrán országokban élők szerencsésebbek, mint mi: nekik a zimankó nem kihívás, csak a hőgutát kell megúszniuk.

A legkellemesebbnek egyébként akkor érezzük az időt, ha a higanyszál nem fut túlzottan 20 Celsius-fok fölé. Ám ha 32 C-foknál többet mutat a hőmérő – s ez egy tetőtéri lakásban éjjel sem ritka élmény –, már erős stresszhatást szenved el a szervezet.

A klímabaj nem jár egyedül: nemcsak a gyötrő hőhullámokra kell felkészülnünk a jövőben, de mivel egyre korábban köszönt be a polleneket termelő növények virágzása, az allergiások viszkető kellemetlenségei is sokasodnak. A kullancsok számára is eljött az aranyidő, egyre több tájegységben számolhatunk a „támadásukkal”. Ahogy nő a föld felszínén az ózonkoncentráció, úgy válnak gyakoribbá a szív- és érrendszeri problémák, s a szívroham kockázatát a légszennyezés is növeli. Az önfeledt napozás sem veszélytelen: az erősödő UVB-sugárzás melanomával, bőrrákkal fenyeget. A tudósok már összevonták a szemöldöküket, és készülnek a stratégiák, hogyan éljük túl – főleg a felforrósodó, hőszigetet képező városokban – a fenyegető felmelegedést.

Újabban már nemcsak a leginkább veszélyeztetett csecsemők, kisgyerekek, krónikus betegek és az idősek szervezetét, de az egészséges felnőtteket is megviseli a rekkenő hőség. Akár életmentő is lehet, ha komolyan vesszük a hőségriadót. E jelzést ugyanis akkor adják ki, ha várható, hogy minimum három napon át 30%-kal nő majd a halálozás. Főleg nyáron érdemes hát megszívlelni az orvos-meteorológia előrejelzéseit és tanácsait.