Hyundai i30: sok vetélytársa irigy rá

Martin Winterkorn, a Volkswagen konszern feje Frankfurtban népes kíséretével tekintette meg az i30-at. Először egy festékvastagság-mérővel ellenőrizte a csomagtér fényezését, majd beült és alaposan megvizsgált mindent. A neten megtekinthető videó tanúsága szerint a vezér meglepetten veszi tudomásul, hogy a kormányállítás karja nem ad ki semmilyen hangot, míg a Volkswagennek ezt még nem sikerült így legyártania. Egyértelmű hát, hogy a német mamut egyre inkább egyenrangú partnerként, valódi konkurensként tekint a koreai autógyártás húzómárkájára – aminél nagyobb elismerést nem is kaphatna a Kia–Hyundai konszern.

A külső minden tekintetben megfelel a mai elvárásoknak, sok rajta a hajlítás, a bonyolult ív, miközben az egész forma rendesen összeáll a szemünk előtt. A karakterét még keresi a Hyundai, de nagyon jó úton járnak az új i30-i40 vonallal. Elölről a legdögösebb a nagy szájat formázó hűtőmaszkkal és az alapáron járó Led-es nappali menetfénnyel.

Ha azt mondom, hogy a beltér legnagyobb hibája az, hogy a könyöktámasz túl rövid és így teljesen értelmetlen, akkor azért már érezhető, hogy nagyot alkottak a zömmel európai mérnökök. Ezt a belsőt embléma nélkül egy Ford, Opel, de még egy Volkswagen is felvállalhatná. Akad persze néhány kritikán aluli műanyag – ilyen például az ablakemelő kapcsoló –, de ez még a legjobb családban is előfordul néha. A műszerfal szépen tagolt és remekül összerakták, nekem a jellegzetes világoskék világítás is tetszik, otthonossá varázsolja a belteret. Sok a gomb, de nehéz eltévedni, s még a központi kijelző menüje is példásan egyszerűen kezelhető. A kormányról a szervó erőssége is szabályozható: normal, comfort és sport módok között válogathatunk. Jópofa extra. A műszerfaltól balra található eco gomb inkább vicces. Mindenki ezzel a környezettudatossággal nyomul, muszáj volt a Hyundai-nak is valamit lépnie, de valójában e kapcsoló csak a gázpedált teszi érzéketlenebbé. Vagyis jobban kell nyomni, hogy ugyanúgy menjünk. Szerintem tök felesleges.

A motorról az első gondolatom az volt, hogy a Hyundai az 1,7-es, két éve bemutatkozott dízele ebben az autóban is tökéletes. És puha, már-már simogató a hangja, de komolyan! Hova jutottunk a kerregős dízelektől, ugyebár. Aztán megnéztem a forgalmit és kiderült, hogy ez egy 1,6-os, 128 lovas motor (kapható 110 lóerős változatban is), ami erősen meglepett. A nyomatéka rendben van és szépen gyorsítja az i30-at. Kár, hogy az automata váltó belerondít a képbe: kicsit lassú és kelletlen s ezen az sem segít, hogy a kart oldalra húzva váltogathatunk mi is. Ma már mindenki duplakuplungos váltókkal operál, illene a Hyundainak is előállnia egy ilyennel, ha már egyforma elbírálás alá esik a nagyokkal. Ráadásul ez a hagyományos automata a fogyasztásnak sem tett jót, megérzésem szerint a manuálissal sokkal jobb lehetett volna. Ugyanis országúton, mikor nem kellett váltogatnia, 5 liter közelébe süllyedt a kocsi étvágya, városban viszont szinte azonnal felment 7,8 literre. Ugyanez egy duplakuplungos szerkezettel bizonyosan 6 liter közelében tartható.

Vezetni meg egyenesen remek az autót. Végre érezni, hogy van benne anyag, nem kell a kormányba kapaszkodni, ha fúj a szél az autópályán. A gazdag hangszigetelésnek köszönhetően szupercsendes menetközben és a futómű is rendben van. A fekvőrendőr, de egy forszírozottabb kanyarodás sem jelent nagy problémát. Persze ettől még nem sportos az i30, inkább csak egy okosan optimalizált, kényelmes utazóautó.

A kompakt Hyundai nem olcsó.Egész pontosan ugyanannyiba kerül, mint a versenytársak. Az úgynevezett Entry felszereltség a legolcsóbb – 3,8 millió akciósan –, de ezt senki ne vegye komolyan, csodálkoznék, ha egyetlen ilyet is eladnának, mivel nincs benne rádió, klíma (nem is rendelhető) és távirányítós központi zár sem. Az első értelmezhető alternatíva a Life, mely 4,1 millióról indul az 1,4-es benzinessel, illetve 4,9-ről az 1,6-os dízel alapváltozatával. Gyakorlatilag a Civic, a Golf, a Focus és az Astra is ebben a sávban mozog. Pozitívum viszont, hogy a legdrágább felszereltség sem kerül többe alig 6 millónál, s ehhez már ezt a remek 1,7-es motort kapjuk 128 lóerővel. És persze a szokásos ötéves, kilométerkorlátozás nélküli garanciát. Ez pedig komoly érv egy olyan autó mellett, ami semmivel sem rosszabb a nagynevű konkurenseknél.