Volkswagen Beetle 1,2 TSI: sikeres múltidézés

Nehéz volt a döntés a Volkswagen vezérkara számára, ebben biztos vagyok. A New Beetle nevű Bogár-utód volt az első igazi retro-autó – ’97-ben mutatták be –, és az egyetlen, amelyiknek valamiért sosem sikerült kilépnie az előd árnyékából. Ha ma azt mondom: Mini, sokaknak az új típus jut az eszébe. Ha azt mondom: Bogár, akkor a régi, klasszikus Porsche-által tervezett kocsi. Persze fogyott rendesen a New Beetle és a lecke rendesen fel volt adva az eredeti Bogár képében, amely minden idők legismertebb és legsikeresebb típusa. Az pedig különösen fájhatott, hogy utánuk minden feltámasztott autó óriás siker lett, gondoljunk csak a Minire vagy az 500-as Fiatra. A 2012-ben debütált utód tehát kockázatos vállalkozás: nagy presztízs-veszteség lenne, ha nem jönne be a Bogár-utód. Erre azonban nem sok esélyt látok, ugyanis remekül sikerült.

Kezdjük a formával. Az eredeti Bogár még a második világháború előttrúl származik és egészen 2003-ig gyártották, ami azért sokat elárul a dizájn zsenialitásáról. A New Beetle 1997-ben kicsit béna lett, pedig látszott, hogy mindent bevetettek a mérnökök, hogy visszahozzák a szellemiséget, de ez csak mstanra, a friss Beetle-lel sikerült. Hosszabb, szélesebb, laposabb, de a legjobb az benne, hogy elölről rettenetesen emlékeztet a 356-os, igazi klasszikus Porsché-re. Hunyorítva kicsit topchop, vagyis azokra a tuningautókra emlékeztet, melyeknek az A és B oszlopaiból lefűrészelnek néhány centit, szigorítva a kinézetüket. Szűknek tűnnek az ablakok, ami optikailag sokat segít, de belülről a kilátást sem zavarja vészesen, egyedül hátra rossz nézni, szerencsére a tolatóradar kötelező extra. A hátulja is klasszikus Bogár, egy kis Panamerás utánérzéssel, szerintem zseniálisan oldották meg a lámpák beágyazását is. A keretnélküli ajtók habként ülnek a tortán, bárcsak lehúzott ablakkal ott merhetném hagyni az utcán pár percre. A forma üt, efelől semmi kétség, a Beetle bebizonyítja, hogy létezik szerelem első látásra. Csinálja mindezt úgy, hogy férfiaknak sem ciki a volánnál ülni – nem úgy, mint az előd esetében.

A belső már messze nem ilyen bombasztikus, inkább csak néhány aprósággal feldobott, klasszikus porosz beltér. A minőségre persze egy rossz szót sem szólhatunk, és végülis a színre fújt belső elemek hangulatfeldobó hatása is komoly gesztus a Volkswagentől. A kormányt nagyon szerettem, a navigáció nélküli érintőképernyős egységnek viszont inkább esztétikai és menőségi vonulata van, ugyanezt a tudást egy kétsoros mátrixkijelző is simán elbírná. Szokás szerint mindent gyerekjáték kezelni, úgy van benne elég sok funkció, hogy egyáltalán nem tűnik soknak. A Beetle-ben az is jó, hogy rendesen elférni benne. Elöl fejedelmi a helykínálat, s a hátsó sor sem vészes, egyedül a fejtér esett áldozatul a Bogárságnak, de ez belefér. A csomagtartó a hatalmas hátsó ajtón keresztül közelíthető meg és 310 liter vizet visz el, ha öntjük és nem üvegestül pakoljuk.

Az alapmotornál igazából nem kell jobb, pedig van 2 literes, turbós, 200 lovas változat is. A tizenévig gyártott 1,6-os bezinest váltó 1,2-es TSI motor ugyanúgy 105 lóerőt tud, mint az elődje, de csendesebb, takarékosabb és erősebbnek is tűnik. Egyesben és kettesben érezhető vehemenciával indul meg a kis lökettérfogatú turbós egység, alapjáraton meg ténylegesen nulla hangja van. Városban 7,5 literrel elgurulgat, autópályára érve meg könnyedén leszoríthatóaz étvágya  6 literre, kellemes értékek egy alapmotortól. A rugózás feszes, városban már-már kényelmetlen, a kormány és a váltó is elég messze vannak az élvezetestől, a vezetés meglehetősen steril élmény, élvezkedésre nincs sok esély.

Az árlista 4,8 millióról indul és gazdag alapfelszereltséget ad, de jól felextrázva 6 millióért adják a tesztelt verziót. Sok pénz egy Golf méretű, de Polo használati értékű kétajtós autóért. Nem olyan sok pénz egy kétajtós, kupé Porschéra hajazó legendáért. Az új Beetle igazából tök mindegy milyen, jól fog fogyni a világ minden pontján. Az elsődleges célcsoport számára ugyanis gyakorlatilag semmi sem számít, amíg ebben a dobozban üldögélhetnek a forgalomban. Nem érdekli őket a remek motor, a belső tér minősége, vagy hogy a vezetési élmény éppenséggel hiányzik. Nem, őket egyetlen dolog érdekli: mikor ülhetnek már végre bele?