Mi lesz az árva lovakkal?

Szinte az egész ország Anyácskának szólítja. A szelíd mosolyú, melegszívű asszony, Illésné Áncsán Aranka huszonhat évig dolgozott a tiszadobi Andrássy-kastélyban elhelyezett gyermekotthonban. Ez volt az első munkahelye, huszonöt esztendősen került oda, itt rendezte be privát életét is. Sok ezer állami gondozottat pátyolgatott, útnak indította őket, úgymond embert faragott belőlük. Egyikük, Oláh Ibolya a Megasztárban tűnt fel, láthattuk, ahogy drukkolt neki. Anyácskát 2006-ban Az év emberének is megválasztották.

Most mindent fel kellett égetnie maga mögött. Történt, hogy egyik napról a másikra megfosztották vezetői állásától. Ne finomkodjunk: kirúgták. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal annak dacára megpályáztatta az intézmény igazgatói posztját, hogy a megbízatása még érvényben volt. Korábbi beosztottját hozták ki győztesnek. Neki pedig nem lehetett tovább maradása.

– Amit eddig felépítettem, kártyavárként omlott össze – meséli Anyácska immáron a kecskeméti S. O. S. Gyermekfaluban, ahol néhány hete dolgozik. – Előre eldöntötték, hogy nem engem választanak. Ez abban a percben vált nyilvánvalóvá számomra, amikor megtudtam, hogy rajtam kívül más is pályázik. A gyerekek sem örültek neki, de sikerült lecsendesítenem őket. Nem akartam tovább ottmaradni. Átgondoltam a jövőmet, kerestem, mit is csinálhatnék életem hátralévő részében. Sosem vonzott a gazdagság, nem a pénz motivált. Az viszont egyértelműnek tűnt, hogy az intézetből kikerült, nehéz sorsú gyerekek közelében szeretnék maradni.

Anyácska az utolsó tiszadobi munkanapján döntött: 217 kilométerrel arrébb költözik. Hátrahagyja szülőföldjét, s Kecskeméten próbál gyökeret ereszteni. A hírös városban járt már szakmai konferencián, de az S. O. S. Gyermekfalvak munkáját mélyebben nem ismerte. Miután egyes-egyedül ide hívták, némi gondolkodás után igent mondott. Összepakolta a holmiját, és elfoglalta szolgálati garzonját. Másnap pedig munkához látott.

– Azért örültem a kecskemétiek megkeresésének, mert semmiképpen sem akartam állami fenntartású intézménynél elhelyezkedni, ők viszont privát alapokon álló szervezetként garantálják a szakmaiságot – szögezi le beszélgetőpartnerem. – A férjemmel eljöttünk egy hétvégére, körülnéztünk a gyermekfaluban, a településen, s legszívesebben már aznap itt maradtunk volna. Egyelőre azonban csak a nagyobbik fiammal költöztem Kecskemétre, pszichológus lányom még a tiszadobi intézetben dolgozik. A másik fiamat Debrecenbe szólítja a munkája, a kisebbik lányom is ott tanul. De előbb-utóbb jön a férjem is, akinek érdekes módon szintén megszűnt a munkahelye Tiszadobon.

Illésné Áncsán Arankát lelkesíti az S. O. S. Gyermekfalu szellemisége. Az alapítvány jóvoltából sokkal többet tud tenni az innen kikerülő fiatalokért, mint egy állami intézményben. Az utóbbiban mindent a pénz határoz meg, itt viszont a gyerekek szükségleteihez rendelik az anyagiakat. Anyácskára a meglévő három lakásotthon szakmai vezetését bízták. Tele van ötletekkel, energiával. És van egy nagy álma: szeretne egy önfenntartó faluközösséget, melyet tiszadobi és kecskeméti otthonosok alkotnának. Ennek csírái Tiszadobon már léteznek szociális szövetkezet formájában, pályázati támogatásból tudnak fennmaradni. Remélhetőleg a fiatalok közül lesz, aki átveszi az irányítást.

– Hiszek abban, hogy én is folytathatom – mondja búcsúzóul Anyácska. – Kitartóan keresek egy Kecskemét környéki tanyát, ahol felnőtté vált állami gondozottjaink igazi otthonra találhatnak. Ez lehet a jövő építésének kezdete. Ti¬sza¬dobról el kell hoznunk a kutyáinkat. Ugyanígy a terápiás célokra használt lovainkat: hármat egy ausztrál világutazó kalandortól kaptunk ajándékba, a többit pedig örökbe fogadtuk. No, ők aztán tudnak az emberhez ragaszkodni!