Suzuki Vitara: a kihalás szélén

Sose értettem, most sem értem meg: miért jó a háromajtós terepjáró? Oké, ha valakinek se kutyája, se macskája, esetleg harmadik autónak kell neki a hegymászásra is képes gép. De ez sem mentség arra, hogy ilyen aránytalan formát legyártson egy nagy és patinás autógyár. Egész egyszerűen rossz ránézni profilból, s az egység, a harmónia messziről sincs meg. A B-oszlopig látunk egy masszív és még mindig egész modernnek ható SUV-formát. Szép alakú lámpákkal, széles arccal. A B-oszlop után pedig még kb. 50 centit (!) tart az autó. Rendszeresen centiztem a parkolásnál, aztán kiszállva konstatáltam, hogy van még mögöttem jó két méter. Nem túlzok! Egyébként 3865 mm hosszú, vagyis gyakorlatilag pont akkora, mint egy Swift.

A Grand (hogy mitől Grand, azt nem tudom) Vitara legalapabb verziója e háromajtós, egyféle felszereltséggel és egyféle motorral kapható kocsi. Minden, ami utána jön, már normális: ötajtós, szép és arányos terepjáródoboz. Ez viszont rövid, s ennél fogva a hátsó sor és a csomagtartó is erősen limitált (ez utóbbi 184 literes). Ha annyit mondok, hogy a Swifté 211, akkor már érezzük, hogy nem ezzel a Vitarával fogunk elutazni síelni. Elöl viszont jó sok a hely – de ezzel ki is merült a pozitívumok sora.

A ronda, rideg és kemény műanyagokból építkező beltér felett fájdalmasan elszállt az idő. A középkonzol egyszerű, nincs benne semmi csavar, pakolni szerencsére sok helyre lehet. A funkció az első, de azért nem ártott volna valami kis ötlet is. Vagy szín, vagy bármi más, ami megtöri a szürkeséget és/vagy feketeséget.

Az 1,6-os benzines motor nem nevezhető újszerű darabnak: 104 lóerős, aminél a húszéves hármas Golfba épített 1,6-os is többet tud. Folyamatosan erőlködik, erősnek tulajdonképpen egyetlen tartományban sem érződik. Ellenben hangos, főleg az öt rövid fokozat miatt, amire meg a felező hiánya miatt volt szükség. Ha lenne hatodik sebesség, nagyságrendekkel javulhatna az autópályán tapasztalt zajszint és magas fogyasztás. De nincs, így viszont majdnem 4000-et forog 130-nál. Ráadásul a négykerékhajtás fix, nem kapcsolható, így pedig tíz liter körül fogyaszt, ami sok, ha azt nézzük, hogy egyáltalán nem megy. A rövidsége miatt nagyon könnyű vele manőverezni és parkolni is, ez városban pozitívum. Viszont hiába lenne elég masszív a terepezéshez, kevés a védelem az alvázon és különösen a kipufogó környékén – én nem mernék vele a Somogybabod tábla mögé merészkedni. A váltó egyébként a japánoktól várható színvonalnál egy árnyalattal gyengébb, de még mindig használható darab, terepjárósan hosszú váltókarral. Vezetni közúton nem kifejezetten élvezetes, de ez elsősorban a harmatos motorteljesítmény hibája.

Mindent zárójelbe tehetnénk, ha a kis Vitara olcsó lenne, de nem az:. 5,5 millió forintért drága és nem is versenyképes – bár nehéz mellé konkurenst állítani, ez a kategória kiveszőben van. Ha Vitara, akkor csakis dízel: rendes méretű ötajtós, igaz, drágább is 2 millióval, de ez a háromajtós terepjáró kategória szerintem a kihalás szélén áll. Egyébként jövőre lesz ráncfelvarrás is a Vitarából, ami azt jelenti, hogy a modellváltást pár évvel odébb tolják a japánok.

De ha Suzuki terepjáró, akkor inkább a Jimny. Szöges ellentéte a Vitarának: szerethető, különleges és rendkívül ügyes kis vas. Jövő vasárnap bemutatjuk!