Hódít a söprűcserje

Eredeti változata egész Európában elterjedt, Nagy-Britanniában különösen gyakori, Norvégiában pedig a nemzet virága. Nálunk a Dunántúl nyugati peremén, a Bakonyban, valamint a Zempléni-hegységben honos. Nemzetségének tudományos neve, a calluna a görög söpörni igéből ered – utalva arra, hogy valaha söprűt készítettek belőle.

A csarabot sokan erikának vélik, ami szintén örökzöld törpecserje, némileg hasonlít is rá, ám sokban különbözik. Az egyetlen közös bennük, hogy rendszertanilag mindketten azonos családba, az erikafélék családjába tartoznak. (Az erika a mérsékelten meszes talajt is elviseli, és inkább a félárnyékot kedveli.)

A csarab kifejezetten savanyú talajt, napos vagy félárnyékos fekvést, állandó nedvességet igényel (azaz földjét soha ne hagyjuk kiszáradni). A meszet nem szívleli, ezért vagy esővízzel öntözzük, vagy ha erre nincs módunk, a csapvíz minden literében keverjünk el egy kávéskanál ecetet és azzal locsoljuk.

Kereskedelmi forgalomban a hibridjei kaphatók, ezeket gyakorlatilag lehetetlen magról szaporítani. A növények nyári dugványozása azonban eredményes lehet, de jó módszer az is, ha egy-egy kiválasztott anyatő hajtásait a földre szorítjuk, amelyek ott legyökereznek. Ezt követően válasszuk le őket, és ládákba, cserepekbe ültetve neveljük tovább.

A csarab jól társítható az őszi ablak- és balkonládák más díszeivel, így például a hamvaskával, a fajdbogyóval, de akár a törpeciprusokkal is.