Két méteres bonsai?

– Ezek kerti alakfák. A pici bonsai nem az én világom, azokhoz nyugalom és türelem kell, amire én képtelen vagyok – mondja a 35 éves férfi. S ahogyan mesélni kezd az életéről, beigazolódik: az utóbbi másfél évtizedben igencsak pörgősen teltek a napjai. – Már a déd- és nagyapám is erdőmérnökként dolgozott, apám is az lett, a világ legtermészetesebb dolga hát, hogy a soproni erdészeti szakközépben tanultam tovább – emlékszik törvényszerű pályaválasztására vendéglátónk. – De menet közben rájöttem, jobban érdekel a kertészet. Szakítottam a családi hagyománnyal, s a kertészeti egyetemen tanultam tovább.

Éppen csak a kezébe kapta a diplomát, máris az USA-ban találta magát szintén kertészmérnök barátnőjével (ma már feleségével). Az Ohio Egyetem programjára jelentkeztek, belekóstoltak az amerikai kertkultúrába. Rónai Gergely szerint európai szemmel egységesített, nagyjából azonos növényösszetétel pompázik mindenhol. A szárnyas kecskerágó, a pimpó, az orgonafélék és a különböző fenyők szinte minden kertben megtalálhatók. Másfél évet töltöttek el egy kertészetben Közép-Ohióban. Kiemelkedtek a tudásukkal, nem csoda, hogy marasztalták őket.

– Sokan kérdezték, miért nem maradtunk, hiszen a lábunk előtt hevert a lehetőség. Engem Magyarországhoz köt minden, itt érzem jól magam. Ráadásul nincs annál nagyobb kihívás, mint itthon sikeresnek lenni – mondja némi mosollyal, s kiderül, sikerben idehaza sincs hiány. Alig 27 évesen a Békásmegyeri Silvanus Kertáruház vezetője lett. – Olaszországból szoliter, Hollandiából pedig beltéri növényeket importáltunk. Napi 10-12 órát dolgoztunk, mígnem 2010-ben azt éreztem, elértünk a csúcsra. Valami teljesen újat akartam a kertészet területén – emlékezik a fiatalember.

Három faiskola-tulajdonos barátjával értékesítési szövetséget kötöttek: áruházláncokat látnak el díszfákkal, évelő növényekkel, cserjékkel, de külföldre is szállítanak. S közben jött a nagy szerelem: Japán, a kerti bonsaiok és vele egy izgalmas kultúra, mentalitás. – A japánoknál nincs okoskodás, mutyizás, az adott szó szent. Ott a közösségi érdek előbbre való az egyéninél, és ha nekem jó, akkor a másiknak is az. Van mit tanulnunk. Számomra ezek a nagy bonsai fák is a harmóniáról szólnak – mondja szinte ellágyulva, miközben sétálunk a kerti alakfák között.

Több mint 30 példány díszeleg a maglódi bemutatókertben, egyenesen Japánból érkeztek. – Évente egyszer több tucat fát hozok be. Korlátozott az igény, hiszen nem olcsó mulatság: fél- és hárommillió forint közöttiek az árak. Öt hétig utaznak, mire Magyarországra érnek. Strapabíró fajtákat választok, főleg japán tiszafákat és hamisciprusokat, rhododendronokat és enkianthusokat. A talaj a kisebb probléma, a legnagyobb ellenségük a sok víz, de mindegyiket nagyon egyszerű gondozni. Egyes példányoknak akár egy év is kell, mire akklimatizálódnak a hazai éghajlati viszonyokhoz, a nagy hidegekhez – vezet be a kerti alakfák világába Rónai Gergely. A kertészet fél év garanciát vállal az eladott növényekre. De miért tekeredik a törzsük? Kiderül, hogy egyes példányoknál speciális hasításos eljárást alkalmaznak: kézzel megcsavarják, majd összekötözik a törzset, hogy a rostok újra összeforrjanak. A nagyobb ágakkal is ezt teszik, egy idő után már csak az úgynevezett felhőket kell kialakítani.

– Japánban láttam olyan családi vállalkozást, ahol már a tizenötödik nemzedék alakítja kézzel, ugyanazzal a technikával a növényeket, ami úgy ötszáz éves tudást jelent. Ezek után ki mondja, hogy ezeket a fákat nem lehet szeretni? – kérdi és néz rám nevetve Rónai Gergely.