Akik nem tudnak élni a jogaikkal...

Ha e jogok listáját górcső alá vesszük, láthatjuk, hogy kizárólag olyasmi szerepel benne, amin nem kell sokat tanakodni, hogy jár-e egy gyereknek, vagy sem. Nem kérdés, hogy jó-e az, ha egy gyerek családban nő fel, ha tarthatja a kapcsolatot mindkét szülőjével, vagy ha a sorsát érintő ügyekben őt magát is megkérdezik. Ugyanakkor az Egyesült Államok kimaradása az egyezményből rámutat arra, hogy nem kell a gyerekmunkásokkal végzett aranybányászat pártján lenni ahhoz, hogy a gyerek, mint öntudatos, jogokkal rendelkező polgár gondolata zavart okozzon a fennálló viszonyokban. Az Egyesült Államok azért nem ratifikálta az Egyezményt, mert bizonyos konzervatív körök szerint ez beavatkozást jelentene a családok életébe. Másrészt az oktatáshoz való jogok megfogalmazása a jellemzően szintén konzervatív körökben dívó otthoni iskoláztatást helyezné törvényen kívül. (Amerikában ugyanis a szülőnek lehetősége van arra, hogy a gyereknek maga tanítson meg mindent, ne járassa iskolába. Kapóra jön ez a lehetőség, ha a szülő mondjuk nem hisz az evolúcióban, és nem szeretné, ha a gyerekét ilyen „tévtanokkal” fertőznék meg.) De nem kell az Egyesült Államokig mennünk, elég arra gondolnunk, hogy miközben Magyarország az egyezménynek megfelelően kifejezetten tiltja a gyerekek fizikai bántalmazását, addig azt a magyar felnőttek kétharmada elfogadhatónak tartja és feltételezhetően gyakorolja.

Ha már Magyarországról esik szó: hazánk nem számít különösebben veszélyeztetett országnak, amit az is bizonyít, hogy az ENSZ gyermekjogi szervezete, az UNICEF elsősorban adománygyűjtéssel foglalkozik nálunk. Ugyanakkor feltűnő, hogy a hasonlóan gazdag országokhoz képest jóval nagyobb a gyermekszegénység.

– A magyar gyerekek nagy része nincs tisztában azzal, hogy neki jogai is vannak – mondta el a Szabad Földnek Gyurkó Szilvia, az UNICEF magyar bizottságának gyermekjogi szakértője. Nálunk az a legnagyobb gyerekjogi probléma, hogy a hazai intézményrendszer nem csökkenti, hanem növeli a gyerekek közti különbségeket, dacára annak, hogy az 1997-ben elfogadott gyermekvédelmi törvényünk Európa egyik legjobb ilyen jogszabálya. Csakhogy már egy 2003-as ÁSZ-jelentés észlelte, hogy a törvényben leírtak megvalósítására soha nem volt elég forrás.

A második nagy problémacsoport a szakértő szerint a gyerekbántalmazás kérdése, amely társadalmilag még mindig elfogadott, éppen ezért annak gyermekvédelmi törvénybe foglalt tiltása is hatástalan. Nincs olyan intézményrendszer, amely az erőszakmentes konfliktuskezelést tanítaná. Nincs szülők iskolája, vagy egyéb olyan fórum, ahol a felnőtt tippeket kaphatna, hogyan tartsa távol gyerekét a konnektortól anélkül, hogy rácsapna a kezére – véli a szakember, aki a harmadik legnagyobb problémának a fogyatékos gyerekek integrációját tartja.

A magyar helyzetből azt az általános következtetést lehet levonni, hogy a meghozott törvények érvényre juttatásához olykor komoly források szükségesek – különösen akkor, amikor az emberek fejében kell rendet tenni.
 

Gyerekmunka a világban

A Földön az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) utolsó, 2010-es felmérése idején 306 millió gyerek dolgozott, és közülük 215 milliónyian végeztek olyan munkát, amely a nemzetközi egyezmények szerint problematikusnak minősült. Vagy azért, mert a gyermek túl fiatal volt, esetleg a neki valónál veszélyesebb/nehezebb munkát kell végeznie, vagy azért, mert erre kényszerítették, rabszolgasorban tartották. Közülük is 115 millióan kifejezetten veszélyes munkakörnyezetben dolgoztak – ez az a kategória, amely ellen a nemzetközi szervezetek ádáz harcot hirdettek. Mellesleg ez a harc alapvetően sikeresnek mondható: négy év alatt 10%-al csökkent a veszélyeztetett gyerekmunkások száma.

A médián keresztül érkező kép szerint Ázsiában a gonosz multik gyárakban dolgoztatják a gyerekeket. A valóság viszont inkább az, hogy a munkáltató nem a gonosz multi, hanem a szülő. Csak minden ötödik gyerekmunkás dolgozik pénzért, a többi négy fizetetlen családi segítség. A gyerekmunkásoknak mindössze 7%-át foglalkoztatja az ipar, 60%-uk a mezőgazdaságban tevékenykedik, 26%-uk pedig a szolgáltatások területén. A közkeletű vélekedések egyetlen valós eleme az, hogy Ázsia és a Csendes-óceáni térség a legfertőzöttebb, ezt szorosan követi Dél-Afrika, a harmadik legproblémásabb terület pedig Dél-Amerika.

A gyerekmunka visszaszorításának legfőbb eszközei a nemzetközi szerződések, illetve az ezekre alapozott cselekvési tervek, ugyanakkor nehéz ezeket érvényre juttatni. Leginkább ott lehet tenni valamit, ahol a gyerekekkel munkaszerződést kötnek, és fizetést is kapnak – ezek viszont általában a legkevésbé veszélyes munkakörök. Jellemző példa, hogy amikor a Primark nevű ír ruhamárka gyártójáról a BBC kiderítette, hogy bizonyos kézzel hímzett, olcsó darabjait bangladesi gyerekek készítették, akkor a felháborodás hatására ezek a gyerekek rögtön az utcán találták magukat – és a ruhaiparnál csak jóval veszélyesebb munkaterületeken tudtak elhelyezkedni.