Renault Mégane 1,6 dCi BOSE: üveggyöngy

A Mégane-t már próbáltuk, de most újabb indokot találtunk, hogy megint vezethessük. A kompakt Renault ugyanis félúthoz érkezett, s még mielőtt nagyon megereszkedne az arca, kapott némi botoxot. Pont annyit, amennyi látványos, de nem gyökeres változást hozott, ha szemtől szembe találkozik vele az ember. A lámpák alá – az alapáras Mégane-on kívül mindegyik – megkapta a kötelező LED-csíkot, ami nem túl hivalkodó és egyértelműen megkülönbözteti az átalakított verziót.

A Mégane családból formára nekem a kombi tetszik a legjobban, ez a hátsó lámpa például egészen jól sikerült. Ami nem változott, az a helykínálat: itt bizony a konkurensek rendesen elhúztak. A Renault maradt az előző generáció méreteinél, ami elöl leginkább a szélességen érezhető. Átlagos testalkattal teljesen oké, tekintélyesebb férfitársaim viszont valószínűleg kényelmesebben érzik majd magukat egy 308-asban vagy egy Astrában. A lábhely hátul a hosszú tengelytávnak köszönhetően nagyobb, mint gondolnánk, itt is teljes kényelemben utazhatunk. A csomagtérnek nincs pereme és 500 literig pakolható. Az automata kártyás bejutás zseniális. Kulcs (kártya) a forgalmiban, forgalmi a zsebben. Az autóhoz közeledve mindegyik ajtó és a csomagtartó is nyílik, még akkor is, ha anyuka nyitja először az ő oldalán és a mi zsebünkben van a kártya. Megálláskor az elektromos kézifék automatikusan megfogja az autót. Mi kiszállunk, elsétálunk és az autó egy pittyenéssel bezáródik. Ezt tanítani kéne.

A műszerfal a digitális sebességmérővel és analóg fordulatszámmal letagadhatatlanul francia. Puha anyagokból van a több, de néhány helyen találkozni fröccsöntött borzalmakkal is. A kezeléssel még több hetes Renault-s tapasztalattal a hátam mögött is hadilábon állok. A hifi továbbra is a kormány mögötti „láthatatlan” csonkról vezérelhető, sokáig kell szokni, mire az ember megtanulja. A központi kijelző menürendszere kusza és átláthatatlan. Miért nem lehet például a rádió adatait bámulni a térkép helyett? Persze simán lehet az is, hogy csak én nem találtam, de ha így van az sem piros pont az dizájnereknek.

A „bőr hatású kárpitozást” (380 ezer forint) mindenki felejtse el, annak ellenére, hogy az ülő- és a hátlap közepén is van némi hasított bőrhöz hasonló puhább anyag. A fehér szegélyű varrással kifejezetten ízléstelen és igazából nem is kényelmes a rövid ülőlap miatt. Nem esküdnék meg rá, de mintha az alap üléssel szerelt Mégane-ban jobban tudtam volna nyújtóztatni a lábaimat. Hab a tortán az ülésfűtés kapcsolója, ami bal oldalt alul, az ülés oldalán található szörnyű tekerentyű. Állítgatásához – ha látni is szeretnénk – ki kell nyitni az ajtót.

Az 1,6-os dci-t a legutóbb maradéktalanul szeretni tudtam, de itt most történt valami. Persze, továbbra is komoly fegyvertény, hogy a Renault-é a piac legerősebb 1,6-os dízele, a maga 130 lóerejével, s jól is megy, ez kétségtelen. De valamiért 1800-1900-as fordulat alatt teljesen agyhalott, olyannyira, hogy sokszor menet közben kellett egyesbe visszaváltanom. Felette aztán odaver mindenkinek, érzésre úgy a kétliteresek közé sorolnám, nem csoda, hogy az 1,9-es dci-t váltja. Hangja nincs, főleg magasabb sebességnél üti meg a fülemet a zaj hiánya, átkozottul csendes. A fogyasztással kapcsolatosan vegyesek az érzelmeim: nyugodt és egyenletes tempóban valóban öt liter körül tartható, de városban nekem 7,5 literes átlag jött ki, ami már inkább csak átlagos. Mindez úgy, hogy van egy szinte tökéletesen működő start-stop rendszer is, ami magabiztosan tette a dolgát. Vezetni jó, mert élénk és dinamikus a kormányzás, a futómű pedig egyszerű és nagyszerű, szerencsére nem lett túlzottan bólogatós.

Ha lúd, legyen kövér: mi egyből a létező egyik legdrágább Mégane-t kaptuk. A BOSE felszereltségnél a Privilege még egy hajszálnyival többe kerül, de abban például nincs csúcshifi, csak egy-két észrevehetetlen extra. A legdrágább motorral, a legdrágább felszereltséggel és kombiként kerül 6,3 millióba a Mégane, ami kellemes meglepetés a 7-8 milliós kompaktok világában. Persze kérdés, hogy kifizeti-e valaki két fapados, ötajtós Mégane árát egy kicsit flancosabb kocsiért. Pláne, hogy ezt még meg lehet fejelni a dupla üvegtetővel vagy egy bi-xenon fényszóróval. Azt mondom, hogy a relatíve olcsó autókat mindig alapkivitelben vagy ahhoz közeli verzióban kell megvenni, nem kivétel ez alól a Mégane sem. Ötajtósként, az 1,6-os benzinessel, klímával alig 3 millió. Vagyis ha 10 literes fogyasztást számolunk rá, akkor is 200 ezer kilométerre elegendő benzinpénzünk marad a hatmilliós keretből. Megfontolandó, ugye?