Audrey Hepburn és a kis fekete

Nőtársait így biztatta: „Bárki úgy festhet, mint én, ha feltűzi a haját, nagy, kerek napszemüveget vásárol, és ujjatlan ruhát visel.” A dolog persze nem ilyen egyszerű, de lássuk, hogy ma, amikor amúgy is dívik a retro, mit tanulhatunk az Oscar-díjas filmcsillagtól! Audrey Hepburn, akinek édesanyja bárónő volt, először 1953-ban, a Római vakációban, Gregory Peck oldalán nyűgözte le a közönséget szépségével és kislányos bájával. Karrierje igazi álom volt, méghozzá luxuskivitelben, hogy másik filmjének címére utaljunk... Sikere azonban nem szállt a fejébe, realista maradt. Megesküdött rá, hogy a nevetés a legjobb fogyókúra, és hogy egy nő nem a ruhájával, az alakjával vagy a frizurájával fegyverezi le a férfiakat, hanem a pillantásával.

Ügyelt persze arra, hogy a megjelenése tökéletes legyen: smink nélkül nem lépett ki az utcára, a műszempilla és a szemhéjtus elmaradhatatlan volt, és szívesen használt élénk színű rúzsokat is. Szemöldökét sosem szedte hajszálvékonyra, és sok képén sikkes kalapban mosolyog. Ő tette „örök érvényűvé” a lehetőleg ujjatlan kis fekete ruhát, amivel sosem lehet hibázni, s ehhez bátran viselt könyékig érő kesztyűt és többsoros gyöngyöt vagy más feltűnő ékszert. Kicsit zavarta, hogy lábai viszonylag nagyok – 42-es lábbelit hordott –, viszont épp ezért illett hozzá a balerinacipő. Ő volt a híres divattervező, Givenchy múzsája, s nemcsak azért, mert remekül állt neki egy-egy ruhaköltemény, hanem azért is, mert mindig hozzáadott valamit a maga sajátosan finom lényéből.

Végezetül ezért azt a tanácsát is megszívlelhetjük, hogy nem kell fejvesztve követni a divat minden bolondériáját. Ahogy Hepburn mondta: „Miért kellene váltani? Mindenkinek megvan a maga stílusa. Amikor megtalálod a sajátod, ragaszkodnod kell hozzá.”