Nincs tökéletes, csak elég jó

Az anyák többsége nem vallja be, hogy időnként nehéz küzdelmeket vív a gyereknevelés terén. A külvilág felé igyekeznek azt sugallni: remekül mennek a dolgok. A szakember szerint azonban ebben a szerepünkben sem lehetünk tökéletesek.

Család-otthonBiczó Henriett2013. 01. 30. szerda2013. 01. 30.

Kép: Tél hó hideg játék gyerek anya normafa fagy kirándulás szánkó 2013 01 20 Fotó: Kállai Márton

Nincs tökéletes, csak elég jó
Tél hó hideg játék gyerek anya normafa fagy kirándulás szánkó 2013 01 20 Fotó: Kállai Márton

Egy angol internetes oldal ezer anyukát kérdezett arról, hogy mennyire őszinték a gyerekneveléssel kapcsolatban. A válaszadók 53 százaléka bevallotta: hazudott már annak érdekében, hogy mások előtt jobb szülőnek tűnjön, ahelyett, hogy beismerte volna, bizony vannak kétségei és nehézségei.

Minden harmadik anya elmondta, hogy a védőnő bizonyos kérdéseire nem válaszolt őszintén. Legfőképpen azt igyekeznek titokban tartani, hogy olykor inkább leteszik a tévé elé a gyereket, mint hogy foglalkoznának vele. Egyötödük azt hallgatja el, hogy egy-egy rendes étkezés helyett néha édességet ad a csemetéjének. A dolgozó anyák háromnegyede - bár nem különösebben büszke rá -, de megkönnyebbülést érez, amikor a munkahelyére mehet. A felmérésből kiderült az is, hogy miközben a való életben tökéletes anyának akarnak látszani, az internet névtelenségében annál őszintébben nyilatkoznak a hibáikról és a kétségeikről.

- Már az 1970-es években végeztünk Magyarországon hasonló kutatást, amiből az derült ki, hogy az anyák 60 százaléka szívesen visszamenne dolgozni, még a három éves gyes lejárta előtt – mondja C. Molnár Emma pszichoterapeuta. A mai szülők ennek a generációnak a gyermekei. Az már gyermekkorban eldől, hogy kiből lesz jó anya, de valljuk be: ez meglehetősen relatív fogalom. A pozitív anya-lány kapcsolat, és a harmonikus család az alapja a „jó” szülővé válásnak – állítja a szakember.

C. Molnár Emma hangsúlyozza, hogy napjainkra jócskán eltorzultak a szülői szerepekkel kapcsolatos társadalmi elvárások. Az anyai magatartásnak alapvetően két része van: a gyermekgondozás és a gyerekápolás. - A gondozás azt jelenti, hogy szocializálom a gyereket. Az érzelmi „megmunkáláson” van (lenne) a hangsúly: megtanítom neki, hogy milyen a világ, és ebben hogyan találhatja meg a helyét úgy, hogy boldog legyen. Legalábbis így volt régen.

Ki énekel ma a gyerekének dalokat? Hány gyerek él napjainkban biztonságot nyújtó, meleg családi légkörben? Kevesen. Jóléti társadalomban élünk, még akkor is, ha most nehezebb a mindennapi boldogulás.

Mára inkább az ápolásra helyeződött a hangsúly, és az határozza meg a szülő önértékelését, hogy milyen anyagi javakat tud előteremteni a gyereke számára. Az apákkal szemben is hatalmas az elvárás, vajon képesek-e biztosítani az ehhez szükséges feltételeket? Csoda-e, hogy nem marad idő és energia a gondozásra? - teszi fel a kérdést C. Molnár Emma. Ha foglalkoznak is a gyerekükkel a szülők, legfeljebb készségfejlesztő feladatokkal nyúzzák, hogy már az óvodában kiemelkedően teljesítsen. Így nehéz megtanítani őket az öröm képességére. És belőlük szintén szülők lesznek egyszer. A kérdés csak az, hogy milyenek.

Ezek is érdekelhetnek