Fojtóska az év fája

A középhegységek melegebb, déli lejtőin és a régi gyümölcsösök, szőlők területén általában szálanként előforduló fafaj termését évezredek óta fogyasztja az ember. Népi neve, a fojtóska, a termés fanyar ízére utal. Egészen a második világháborúig termesztették is, azóta csak elvétve szaporítják, illetve ültetik hazánkban. Pedig pektinben és csersavakban gazdag gyümölcse jó hatással van az emésztésre, arról már nem is beszélve, hogy – utóérlelve és megdarálva – erjesztésre is alkalmas, és az almához, körtéhez hasonlóan kitűnő pálinka készíthető belőle. A krónikák szerint a Balaton környékén és Buda vidékén maradtak meg legtovább a termesztett állományai, ahol rúdra kötötték föl a leszüretelt termését, úgy érlelték be, és teljesen megérve fogyasztották.

A házi berkenye kis vagy közepes méretű fa, az elterjedtebb madárberkenyéhez hasonló lombozattal. Rügyei jellemzően ragadósak, levelei páratlanul szárnyaltak. Sárgás vagy barnás színű gyümölcsei kis almára, illetve körtére hasonlítanak, utóérők. Tápanyagban gazdag talajon, meleg, napos fekvésben díszlik szépen, viszonylag jól tűri a szárazságot. Mutatós termésével és szép barnássárga őszi lombszínével díszít is, így jogosan foglalhat helyet a díszkertekben is.