Gyógyít a nyerítés

„Az állat egy szigete a józan észnek ebben az elmebeteg világban. Akár kutyád, macskád, madarad, halad, teknősöd vagy bármilyen más állatod van, biztos lehetsz benne, hogy a kedvenced mindig hűséges, bizalmas, megértő barátod lesz. Teljesen mindegy, hogy a jó sors vagy betegség kísér” – állította dr. Boris Levinson, aki pszichiáterként jutott e következtetésre. Történt ugyanis, hogy egy viselkedészavarral küzdő kisfiút hiába próbált kezelni, sehogy sem tudta őt szóra bírni. Egy napon a doktor kényszerűségből a kutyáját is magával hozta a rendelőbe, s a kisfiú meglepő módon beszélni kezdett az ebhez, majd később annak gazdájával is hajlandó volt kapcsolatba lépni. Dr. Levinson így vetette meg az állatterápia alapjait a hatvanas években.

De nemcsak a kutyák alkalmasak arra, hogy jobbá, egészségesebbé tegyék az ember életét, ugyanígy hasznunkra válnak a lovak, a macskák, a delfinek is – hiszen mindannyian a feltétel nélküli szeretettel „operálnak”. Akadnak olyan idősotthonok, ahol kifejezetten a depresszió elűzésére tartanak madarakat, s napközben gyönyörködhetnek bennük az unatkozó lakók. Egyes börtönökben ugyancsak az állatok jelenléte enyhíti a rabok lelki problémáit. Hazai példa is akad rá, hogy tengerimalaccal, teknőssel, akváriumban úszkáló halakkal csökkentették a bezártság kínjait az elítéltek. (Igaz, a halak állítólag nem éltek sokáig, ugyanis az elítélt egy nap bedühödött, s lehúzta kedvenceit a vécén…)

Már az ókorban is úgy gondolták, hogy a kutyatartás segít az embernek megőrizni a józan eszét. Későbbi századokban pedig megbizonyosodtak róla, hogy a sérült személyek számára különösen ideá¬lis elfoglaltság az állatok gondozása. A lovak közelsége az egészségesek számára is megnyugtató, de újabban – a pszichoterápia segítőjeként – ugyancsak használják őket a szorongás és más lelki zavarok enyhítésére. A gyógypedagógusok a fejlődési zavarokkal küzdő, esetleg hiperaktív gyermekeknél is élnek a lovasterápia lehetőségeivel. A módszer felér a hasznos gyógytornával, ezért a rehabilitáció fontos eszközének tartják: segíthet a tartáshibák kijavításában, a mozgáskoordináció tanulásában. S legendák keringenek a delfin és az ember különleges barátságáról, melynek ugyancsak gyógy¬¬erőt tulajdonítanak. Már a hazai turistáknak is ajánlják a különféle delfinközpontokat – például Törökországban –, ahol a lelki trau¬mán átesettek feltöltődhetnek, de a terápia hívei szerint a kismamák és a sérült gyermekek számára is jótékony hatású, ha együtt úsznak az intelligens tengeri emlősökkel.

A háziállatok simogatása, ölelgetése bizonyítottan igen jótékony: a szeretetteli élmény élénkíti az immunrendszer működését, csökkenti a vérnyomást és a pulzusszámot, enyhíti az ízületek merevségét. A négylábúak társaságában időzők kevesebbet mérgelődnek, alacsonyabb a koleszterinszintjük. Mi több, a macska dorombolása mellett gyorsabban forrnak össze a törött csontok, hegednek be a sebek. A cica olyan alacsony frekvenciás rezgést ad ki, amely hasonlít a fizikoterápia hatására. Egy elmélet szerint a macska gyorsabban begyógyítja saját harci sérüléseit, ha kitartóan dorombol – e hatást sugározza át az őt ölbe vevő gazdájára.

De arról se feledkezzünk meg, hogy nem csupán lélekemelő, de testmozgásnak sem utolsó a napi többszöri kutyasétáltatás vagy éppen a lovaglás egy erdei ösvényen, netán idilli, vadvirágos réten…