Sokoldalú varázsszer

A Közép-Ázsiából származó növényt már az ókori egyiptomiak, görögök, rómaiak, gallok is használták. A 4000 évesnél is régebbi egyiptomi Papyrus Ebers (nevét felfedezőjéről, a német Ebersről kapta) huszonkét ízben említi a gyógyhatását.

Az eredendően szagtalan fokhagyma markáns illatát nyomás, vágás, rágás hatására az allicin nevű anyag hozza létre. Az allicin erős antibiotikum: számos baktérium, vírus, parazita szaporodását gátolja, a penicillin-rezisztensek ellen is hatékony, sőt a tífusz kórokozóját is pusztítja (amit Louis Pasteur 1858-ban ismert fel). A fokhagymalevet a két világháborúban is alkalmazták sebesültek ápolására.

A fokhagymában sok ásványi anyag és nyomelem (jód, kalcium, kálium, magnézium, foszfor, vas, kovasav, cink, mangán, szelén), valamint többféle vitamin található. Oldja a légcsőgörcsöt, felszakítja a köhögést. Jótékonyan hat a haj növekedésére, a bőr egészségére. Részt vesz az inzulintermelés és a vérnyomás szabályozásában, segít megelőzni a trombózis kialakulását, csökkenti a koleszterinszintet és az érelmeszesedés veszélyét, erősíti az immunrendszert, az emésztőrendszeri mirigyeket. Segíti az epe termelését és kiválasztását, hatékony ellenszer puffadás, hasmenés, bélgörcsök esetén. Kisebb sebek, rovarcsípés, bőrgomba kezeléséhez 5-10 összetört, fél deci vízben áztatott gerezdet rakjunk fél liter 30%-os alkoholba (a keverék sötét, hűvös helyen hosszú ideig eláll). Szemölcsre, kelésre, pattanásra pedig több órára pakoljunk fél gerezd fokhagymát.

A betegségek megelőzésében naponta 2-3, hasmenéskor 5-10 gerezdre – az otthon készített tinktúrából naponta háromszor 10-15 cseppre – van szükség. A tinktúra 40 dkg hámozott és összetört fokhagymából, valamint 1 liter tömény szeszből készíthető, ezt lezárva két hétig sötét, hűvös helyen kell érlelni, majd átszűrés után még egy hétig pihentetni.