Toyota Yaris Hybrid: vezetni muszáj?

Sokat olvasunk elektromos autókról meg mindenféle futurisztikus csodáról, de a valóság egyelőre mást mutat. Méghozzá azt, hogy a következő tíz évben azért még biztosan kőolajszármazékot tankolunk, és nem mindegy, hogy mennyit. Ha hibridünk van, keveset – mondja a Toyota és szép csendben, de szisztematikusan bővíti a hibrid kínálatát, most éppen lefelé. És hiába telt el 15(!) év az első Toyota hibrid bevezetése és lassan tíz esztendő a második generációs Prius piacra dobása óta, a helyzet változatlan. A hibridség továbbra is egyet jelent a Toyotával. Az egyik német prémiumgyár szánalmas bohóckodása a témában, vagy a Honda kísérletezgetése az úgynevezett mild hibridekkel (olyan hibrid, ami képtelen csak elektromos hajtással haladni) azt mutatja, hogy annyira mégsem könnyű jó hibridet gyártani. A Toyota pedig tavaly bemutatta a Yaris hibrid változatát is, mely az első valódi (full) hibrid a kisautók között. Azért gyorsan szeretném hozzátenni: ha az árát nézzük, akkor a drágább kompaktok között indul, de erről majd később.

A Yaris hibrid elölről jól néz ki, hátulról meg nem. Érdekes, hogy újra behozták ezeket az áttetsző hátsó lámpaburákat, amik már tíz éve sem voltak annyira divatosak. Egyébként meg már kívülről is látszik, hogy az új Yaris komoly, nagy autóvá érett. Ezt beülve is érezzük, ugyanis sehol sem szűk, négy felnőttnek már-már kompakthoz illő térérzetet ad. Ez úgy sikerült, hogy a hajtásláncot valami elképesztő munkával suvasztották bele a viszonylag kis testbe. Így történhetett, hogy a csomagtartója csaknem 300 literes, ami ugyanannyi, mint a mezei Yarisnak és több, mint az előző Auris hibridnek.

A műszerfal a világos betéttel hihetetlen módon nem unalmas annyira, mint az összes többi Toyotában. A minőség is megvan, ezt már megszokhattuk, de ezt a váltókarra nem igaz. A hossza hasonlít a régi volánbuszok kéziváltójára, s a műanyag pöcök a végén borzalmas.

A motor egyébként 1,5-ös benzines és 74 lóerőt tud, míg ha a villanymotor is működik, akkor összesen akár 100-at is. Ez padlógáznál érezhetően megjön, van nyomatéka a kis Toyotának. De ki az a vadállat, aki padlógázt nyom egy hibridben? Itt az a lényeg, hogy minél hosszabban kihasználhassuk a villanymotor csendes és költségmentes működését. Városban közlekedve az út egyharmadában áll a benzinmotor. Ilyenkor vagy állunk, vagy gurulunk, vagy enyhén gyorsítunk, de csak a központi képernyőről tudunk tájékozódni, mert amúgy nem nagyon hallani semmit. Autópályán a fokozatmentes CVT hangos és a villanymotor sem tud sokat tenni, nem ide találták ki a legkisebb Toyota hibridet.

A teszthét alatt volt szerencsém a telet és a tavaszt is megtapasztalni, ami azért volt jó, mert rájöttem: a fogyasztása nagyban időjárás-függő. Nulla fok környékén 6 liter körül evett városban, de amint bejöttek a 10-12 fokok, ez lement öt alá. Biztos vagyok benne, hogy nyáron, városban simán öt liter alatt tartható az étvágya, de akár a négy liter is megcélozható. Remek tulajdonság, hogy minél nagyobb a dugó, annál kevesebbet fogyaszt: elég csak erre gondolni és elszáll a mérgünk. Az egész hangulat olyan, hogy inkább csak ülnénk és hagynánk, hadd vigye az autó. De itt azért még nem tartunk: vezetni muszáj. Azért azt is megállapítottam, hogy a kis hibrid autóba inkább nők fognak beleesni. Pillekönnyű vezetni, bár sok élményt nem ad, az ilyet férfiember csak racionálisan tudja szeretni, például a benzinkútnál.

Szóval, hogy mennyi is az annyi. A legolcsóbb hibrid Yaris 4,7 millióba kerül, ez majdnem kétmillióval drágább a fapados benzines áránál. Ennek ellenére nagyon is van létjogosultsága és még csak drágának sem lehet nevezni. Nem kicsi, tehát kompakt helyett is jó lehet, például egy dízel Focusnak szerintem remek alternatívája, ha elsősorban városban autózunk. Az egyetlen hibrid ellenfél pedig a Jazz, ami még nagyobb, de jóval kevésbé hibrid, ráadásul 6 millió felett van. Nem véletlen, hogy az együtt töltött egy hét alatt minden nap integethettem egy-egy Yaris hibrides polgártársnak.