Dr. Eőry Ajándok: nem túlzás száz évig élni?

– A tisztikeresztet, az indoklás szerint, a keleti gyógyászat hazai megismertetéséért is kapta. Honnan ered ez a kötődés?
– Fiatalkorom óta érdekel a keleti filozófia, a keleti emberek gondolkodása; már akkor jógáztam, amikor itthon a többség sosem hallott róla. A hatvanas években, biológushallgató koromban jelent meg a Gondolat Kiadónál a Hagyományos kínai orvoslás című könyv. Ebben olvastam, hogy azok a bizonyos pontok, ahová a kínai gyógyítók tűket szúrnak, műszerrel is kimutathatók. Ez megragadta a fantáziámat, ebből írtam a szakdolgozatomat. Harminc egyetemistatársam tűrte, hogy szurkáljam őket és a magunk készítette műszerrel bemérjük az akupunktúrás pontok bőrelektromos ellenállását. Magyarországon elsőként „hitelesítettük” a sok ezer éves kínai rajzokat: mindenkiben ugyanott léteznek és ugyanúgy működnek a különböző szerveket, testfunkciókat irányító, energiával ellátó akupunktúrás pontok. Ez komoly tudomány, nem hókuszpókusz.

– Huszonéves lelkes kutatóként, egy világszabadalommal a tarsolyában nyílegyenesnek tűnhetett az irány…
– Ne felejtsük el: a szocializmus éveit írtuk, amikor a Szovjetunió ellenségeskedett Kínával. Az egyetem felkarolt minden újdonságot, de az akkori egészségpolitikusok nem bírták a „keleti kuruzslást”, summa cum laude diplomával sem kaptam munkát. Közben megnősültem, jöttek a gyerekek, úgyhogy elmentem pénzt keresni: a Nehézipari Minisztériumban szoftvert fejlesztettem, és közben elvégeztem a matematikus szakot.

– A keleti gyógymódok iránti szenvedélye közben sem csökkent?
– Sőt fokozódott! 1984-ben megalapítottam az első munkacsoportot, két évre rá már nemcsak alkalmaztuk, de oktattuk is a fülakupunktúrát. Úttörőként hoztunk Európába kínai orvosokat gyógyítani, hogy mások „első kézből” lássák: az akupunktúra milyen sokféle betegség kezelésére használható.

– Mindemellett miért iratkozott be az orvosi egyetemre, ami csak nappali tagozaton végezhető – 42 évesen, öt gyerek mellett?!
– …és közben érkezett a hatodik gyerekem és az első unokám is! Bármekkora gyakorlat is állt mögöttem, jogszabályban írták elő, hogy a kínai gyógyítás csak nyugati orvosi diplomával végezhető. Valahol érthető, hiszen például a bőrátszúrás már sebészeti beavatkozásnak minősül, anatómiai ismereteket követel. Mellékesen jegyzem meg, hogy a kínai orvosok is komoly anatómiai képzést kapnak. Így ötvenévesen kaptam kézhez a diplomámat.

– A nyugati és a keleti orvosi ismeretek birtokában merre billent a mérleg nyelve?
– Azért tanultam „öreg fejjel”, hogy végzett orvosként állhassak a kínai akupunktúra szolgálatába. A szemléletmódban van óriási különbség: a keleti ember igyekszik megelőzni a betegséget, a nyugati gyógyítja azt. Csak egy példa: a kínai iskolákban kötelező a szemmasszázs, amely azt szolgálja, hogy a gyerekek ne legyenek rövidlátók. Naponta 350 millió iskolás végzi a néhány perces gyakorlatokat, és köztük jóval kevesebb a szemüveges, mint nálunk. Én is vallom az alapelvüket: élj száz évig egészségesen és tégy meg mindent a betegséged gyógyításáért!

– Nem túlzó a száz év?!
– Ez egy valós szám. Nézze meg, a keleti emberek közt találja a legtöbb hosszú életűt. A biológusok úgy tartják, hogy ha a fejlődés hosszát megszorozzuk néggyel, megkapjuk a várható élettartamot. Márpedig manapság a gyerekeinknek jó, ha 25 éves korára benő a feje lágya, sőt ez az érés egyre inkább kitolódik – vagyis realitás a száz év. Na de akkor valamit nagyon rosszul csinálunk, ha csak 60-70-80 évig élünk.

– Mit rontunk el végzetesen?
– Pusztítjuk magunkat, ahol csak tudjuk. A létmódunkban kellene gyökeres változás. Mozogni, egészségesen táplálkozni és egészségesen gondolkodni. Visszaugorva az alapelvre: egy keleti ember nem csupán az orvostól és a piruláktól várja a gyógyulást, hanem aktívan tesz is érte testileg-lelkileg.

– Ön szerint milyen lenne nálunk egy ideális egészségügyi ellátórendszer?
– Mindenképpen ötvözné a két módszert. Például a kórházakban tanácsos lenne bevezetni járóbeteg-rendelőként az akupunktúrát és egyéb megelőző módszert, egyik ilyen a kínai gyógytorna – rögtön lerövidülnének a várólisták. Képzelje csak el: igaz, hogy a betegnek fél évet kell várnia a csípőprotézis-műtétre, de addig tessék elmenni az akupunktúra-ambulanciára, ahol csökkenteni tudják a fájdalmat. Állítom, hogy a szenvedők jó részének jelentős mértékben csillapodna vagy meg is szűnne a fájdalma. Vagy a reumások a kínai meridiántorna hatására mozgásképesebbek lennének.

– Mi ösztönözte a hajléktalanok gyógyítására?
– Először negyedéves hallgatóként, önkéntesként segítettem a hajléktalanok orvosi ellátását a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál, aztán oda mentem dolgozni. Ma is ott van rám szükség. Seniorként már csak hetente egy-két alkalommal, esténként járom a várost a mi mozgó háziorvosi rendelőnkkel: egy e célra átalakított, mentőautószerű járművel, benne ággyal, vérnyomásmérővel, alapműszerekkel és gyógyszerekkel. Ugyanis nekünk kell helybe menni. Ezek az emberek sokszor már teljesen elveszítették az önbecsülésüket, nincs igény bennük, hogy bármilyen célt – gyógyulást vagy munkát – kitűzzenek maguk elé. Gyakorta szó szerint a lábuk nem viszi már őket sehová, mert fekélyes, béna vagy amputált.

– Még a hajléktalanszállóra sem?
– Sokan azért maradnak az utcán, még télen éjszakára is, hiába vannak üres szálláshelyek, mert vagy kitiltották őket onnan az ivás miatt, vagy nagyobb biztonságban érzik magukat kint, mint odabent a lopásoktól rettegve.

– De most már az Alaptörvényünk is rögzíti, hogy nem élhetnek az utcán. Hogyan tovább?
– Hát bemennek majd a szállóra. Az egyik lányom Svájcban él, ott egyáltalán nem látni hajléktalant. Ott is az alkotmány rögzíti, hogy minden svájcinak joga van a lakhatáshoz. És akárhogy is, de megoldják. Ha az ígéretek szerint valóban lenne egy rendőri ügyeleti szoba minden hajléktalanszállón, jobb szívvel hajtanák ott álomra a fejüket.

– Visszatérve az utcára: mit tudnak tenni értük ott helyben?
– Testi-lelki ellátást nyújtunk. Képzelje el, mennyit jelent nekik már az is, ha fehér köpenyben egy orvos pusztán csak beszélget velük, megkérdezi tőlük, hogy érzik magukat, mi fáj. Aki nem fanyalog, mert mosdatlanok, büdösek és ittasak. Aki nem ítélkezik felettük. Nagycsütörtökön megmosom a lábukat is.

– Konkrétan hogyan gyógyít az utcán?
– A legkönnyebb gyógyszert, vitamint adni, továbbá mindig van nálam kiváló fertőzésűző hatású fokhagyma. És természetesen tűk. A keleti orvoslás óriási előnye, hogy mellékhatások nélkül és azonnal hat. Ha megszúrom őket, félóra alatt olyan változás megy végbe bennük, például összeszedettebbek lesznek, ami az írásképükön is meglátszik. A hajléktalanok 90 százaléka szenvedélybeteg, alkohol- és drogfüggő – náluk a fülakupunktúrával az önjutalmazó pályákra hatok, ettől sokkal jobban érzik magukat, vagyis kevésbé vágynak a szerekre.

– Egy szenvedélybeteg gyógyítása köztudottan hosszú és rendszeres kezelést igényel. Az öné az utcán nem csupán tűzoltómunka?
– Tisztában vagyok vele: hol igen, hol nem. Van, aki visszajön, és van, aki nem. De sokaknál ezek a szúrások akkor és ott életmentők lehetnek. Amikor, mondjuk, olyan pontokat szúrok, amelyek melegítenek. Hogy ha továbbhajtunk, ne fagyjanak meg az utcán.