Tavaszi salátaválogatás

A szabad földön termesztett salátában igen sok a C-vitamin (a hajtatottban kevesebb), ezenkívül nagy arányban tartalmaz B-vitamint és karotint, míg az ásványi sók közül vasat, kalciumot és foszfort. Fogyasztása jó hatással van a gyomorműködésre.

A fejes saláta a legrövidebb tenyészidejű zöldségfajok egyike, s mint ilyen, előveteményként is jól használható. Nem túlságosan magas növények (mint a hagyma, retek, karalábé) közteseként is szépen fejlődik. A hideget jobban tűri, mint a meleget: kora nyáron kiültetve vagy magról termesztve hamar magszárat hoz, anélkül, hogy fejet képezne. A nyári nagy meleg és az erős fény a legtöbb salátát – kivéve a kifejezetten nyári fajtákat – egyébként is gyors magszárképződésre készteti. Mivel kicsi gyökérzetéhez mérten igen nagy a lombja, gyakori öntözést igényel, ámbár kora tavasszal ültetve rendszerint beéri a természetes csapadékkal is. Kifejezetten nitrogénigényes, emiatt igényli a közvetlenül trágyázott talajt.

Viszont a termőföldben nem válogat: a szélsőségesen rossz talajok kivételével mindenütt jól fejlődik. Fajtái ízben, színben, formában, a betegségekkel szembeni ellenálló képességben, illetve hő- és fényigényükben különböznek egymástól.

Fejes salátát több száz fajtából választhatunk. A magyarok között tartja magát a legendás Május királya, népszerű a Hungarina. A nagyszámú külföldi saláta között a Santoro számít a „nagy öregnek”, közkedveltsége nem csökken. A Titan a nyári termesztésben vált be, június és október között vethető, jól tűri a meleget és nem magzik föl. A római saláta (vagy Cézár-saláta) sötétzöld, vastag (erős), hólyagos leveleivel, illetve gazdag beltartalmával emelkedik ki.

Már nálunk is fel-feltűnnek a ma még különlegességszámba menő tölgylevelű saláták, melyek átlagos ízűek ugyan, viszont díszítőértékük kimagasló. Zöld és piros változatban léteznek, hazai körülményeink között kitűnően termeszthetők.

Terjedőben a batáviasaláta is, mely a fej méretét és a levél ropogósságát tekintve átmenetet képez a fejes és a jégsaláta között. Szintén zöld és piros levelű változatban létezik. Roppanó, lédús, enyhén hólyagozott levelei hatalmasra nőnek. A kertben az átlagosnál nagyobb teret (40 x 40 centiméteres) térállást igényel. A jégsaláta a fejesnél nagyobb és súlyosabb fejet növeszt, levele annál ropogósabb és vastagabb, ezért kevésbé fonnyad. Hosszabb tenyészidejű, mint a salátafélék általában. A gyorsétkezdék kedvelt salátája. A madársaláta ugyan botanikailag máshova tartozik, de, mint a neve is jelzi, salátaként is jól hasznosítható, főleg a tavaszi és az őszi időszakban.