Tűzkígyó az égen

Az üstököst pályája miatt korábban csak a déli féltekéről lehetett megfigyelni, de március 10. óta az északi félgömbön is látható. Immár a Naptól távolodva fokozatosan veszít a fényességéből, de április közepéig még jól követhető lesz éjszakánként, kevéssel a nyugati látóhatár fölött. Érdemes a megfigyelésével próbálkozni, mert bár nem ritkaságszámba menő látvány, de szabad szemmel látható üstököst csak elvétve észlelhetünk. A Pan-STARRS-t pedig soha többé nem fogjuk látni. Mert míg például a Halley üstökös Nap körüli pályája 76 év – ennyi esztendőnként láthatjuk –, addig a Pan-STARRS-é 100 millió év körüli: legutóbbi látogatásakor bolygónkat még a dinoszauruszok uralták. Nagyon messziről érkezhetett, a Naprendszer legkülső tartományából, az úgynevezett Oort-felhőből, amelyben milliárdnyi üstökösmag kering – s ahonnan időnként egy-egy mag megszökik.

Az idei esztendőt egyébként kikiálthatnánk az üstökösök évének. A kíváncsiak az idén a déli féltekéről már megfigyelhették a Lemmon üstököst (a mi félgömbünkről nem látható). Novemberben pedig tiszteletét teszi nálunk az ISON kométa, amely máris felcsigázta az égfigyelők fantáziáját: amennyiben a Nap közeli pályája okán nem zuhan bele a forró égitestbe, egy emberöltőnyi időszak legfényesebb üstököse lesz. Várjuk!