Kiderült Alex titka

Ole Kirk Christiansennek hívták az ácsot, aki abban az évben, egy unalmas dán kisvárosban, Billundban játékgyárat alapított. Harminc év múlva bátran gondolhatott erre a pillanatra úgy, mint ami fordulópont lett az emberiség életében. De addig…

1891-ben született egy elszegényedett család tizedik gyermekeként. Ács lett, megnősült, ámde felesége meghalt, egyedül kellett felnevelnie négy fiát. Egy nap fából csinált egy kiskacsát. Játéknak. Fenyőfából készült a kacsa, ha a gyerekek megtolták, akkor a csőrét csattogtatva hápogott. A kacsát követte Fajankó Jack, a kecske; a fiúk szerették az új játékokat. Így kezdődött.

Az anekdota szerint egy nap Christiansen kiadta a dolgozóknak, hogy az új termékeknek találjanak nevet, a nyertesnek egy palack vörösbort ígért. De még ezt is ő itta meg, mert maga jött rá a névre, ami a dán „leg godt” (jót játszani) szavakból épült össze imigyen: Lego. 1934-et írunk ekkor, és senki, legkevésbé tán Ole mester sem sejtette, hogy világbirodalom született.
Legnagyobb fia, Godtfred már tizenévesen érdeklődést mutatott a játékgyár iránt, remek ötletei voltak. (Hogy mást ne mondjak, például embereket fizetett azért, hogy bemenjenek a játékboltokba és legót kérjenek…) Amikor a II. világháború végén a műanyag elérhetővé vált Dániában is, a Lego 1947-ben megvásárolta az első műanyagfröccsöntő gépét. Azóta létezik az a műanyag kocka – ők Bricknek nevezik –, amiről ma mindenki tudja, hogy ez legó.

Csak hogy lássák, mekkora is a Lego-világ, nem állom meg, hogy néhány adattal ne szolgáljak. Tehát.
A Lego Group jelenleg a Föld harmadik legnagyobb játékgyátója. Átlagosan minden Föld-lakónak 64 darab legója van. A világ gyermekei évente összesen 5 milliárd órát játszanak a legóval. A legtöbb elemet a Taj Mahal tartalmazza, éppen 5922 darabot. A legnehezebb modell a Star Warsból a Millennium Falcon: az 5195 Brickből összerakható űrhajó 6 kilogramm súlyú. A világ legmagasabb legótornya 28,7 méteres, 465 ezer darabból áll.

Tavaly összesen 45,7 milliárd legódarabka készült, a stabil vásárlók számát 450 millióra becsülik. És ahhoz mit szólnak, hogy a Lego évente 381 millió autógumit használ fel, többet, mint bármelyik gumiabroncsgyártó a világon? (Jó, hát a méretek persze legónyiak…)

A világ legdrágább legóeleme egy színaranyból készült, 2 x 4-es kocka, amely természetesen akár be is építhető bármelyik játékba. Az ötvenedik évfordulóra készült néhány kiváltságosnak, a jelenlegi ára díszdobozával együtt 14 449 dollár és 99 cent, vagyis körülbelül 3,2 millió forint.

A Lego 81 éve családi vállalkozásként működik, mai tulajdonosa az alapító „atya” unokája: Kjeld Kirk Christiansen. Négy gyáruk működik a világban (Dánián kívül Mexikóban, Csehországban és Magyarországon). A játékokkal 130 országban vannak jelen, továbbá évente tízmillió gyermek és felnőtt keresi fel a Dániában, Angliában, Amerikában és Németországban működő Legoland parkokat.

Hát, így valahogy… De mi térjünk vissza eredeti úti célunkhoz, a nyíregyházi gyárhoz, amely némi sárvári előzmény után 2007-ben kezdett termelni. Az üzemben gyártanak duplo és klasszikus legóelemeket is. A Dupló 1969-ben jelent meg a piacon még a legózó gyereknél is kisebbeknek, ezért aztán ezek a Duplo kockák pontosan kétszer nagyobbak, mint kisebb társaik, így természetesen passzintható egyik a másikba.

Valóságos embergyár a szerelde részleg figuragépe. Megállás nélkül önti magából a kisembereket és a kiskisasszonyokat. Van vagy félszázféle belőlük, és a társaságuk állandóan bővül.

Megjegyzendő: amikor az első minifigurát 1978-ban megcsinálták, még arca sem volt, csak egy sárga fej fityegett a törzsön, azt sem lehetett tudni, hogy nő-e az illető vagy férfi. Néhány évvel később már arcvonások is kerültek a fejekre – lettek jók és rosszak, boldogok, morcosak, szakállasok és szőrtelenek, napszemüveggel, rúzsozva, szempillát rebegtetve, hogy aztán vagy tíz éve rendkívül óvatosan megkezdjék a különböző bőrszínek ábrázolását is. Egy kosárlabdázó-sorozat színes bőrű játékosai lettek az úttörők. Manapság már zombik, világító szellemek népesítik be a Szörnyharcosok legújabb, 19 fős csapatát.

Az „embergyár” ottjártunkkor éppen egy Alex nevű fickót eszkábált össze. A berendezés egy szobányi hosszúságú inkubátorhoz hasonlítható, az elején nyolc „etetőben” sorakoznak Alex darabjai, amelyek bejutva a „szülőszobába”, az út végére kész emberkévé állnak össze. A legjobb, hogy a masina vége felé Alex beáll egy pózba, vaku villan, s minden egyes Alexet egyetlen pillanat alatt leellenőriz a gép, hogy a kalap a helyén van-e, és hogy véletlen sem rosszkedvű, hanem mosolyog, ahogy kell. Ha valami nem stimmel, Alex szégyenkezve egy kukába kerül. Nem állom meg, elkapok egy Alexembert, mire kísérőnk, Ági a szívéhez kap.

– Átlépte a fehér vonalat! – mondja rémülten.
– Mi tagadás, át – vallom be.
– De nem elmondtam százszor, hogy nem szabad, hogy azon túl már a munkaterület van, ahol csak munkaruhában lehet tartózkodni!

– Bocsánat – mondom –, de ha nem lépem át, hogyan vehettem volna el Alexet?
– Ez a másik – hallom a következő vádpontot. – Mostantól az a bábu már nem steril.

– Rendszeresen mosok kezet – próbálom elviccelni a történteket, de Ági nem tágít.
– Ez egy kisgyereké lesz, s nekünk mindent el kell követnünk, hogy Alex szennyeződésmentesen érkezzen hozzá. Ezért nem lát itt enni, inni senkit, ezért nem lehet rágózni, ezért van mindenkin munkaruha és hajháló. Tudja, mi történt, amikor Jørgen Vig Knudstorp, a Lego vezérigazgatója egyszer átlépte a dán gyárban a fehér vonalat? Megmondom: levélben figyelmeztette a hibára az ottani igazgató. És tudja, mit tett erre a vezér?

– Ha magyar lenne, tudnám: azonnal kirúgja a pasit…
– Ő viszont elnézést kért, és megköszönte, hogy felhívták hibájára a figyelmét…

Irigylésre méltó egy munkahely, az biztos. Az irodákban mindenütt játékok, minden asztalra több is jut belőlük. Ezeket az itt dolgozók építik össze. Azt a holdjárót, ami Tóth Csaba HR igazgató szobájában látható, például ketten 16 órán át bütykölték, pedig itt állítólag legóhoz értő népek dolgoznak. Jó, hát távirányítós, három motor is van benne, a felfüggesztéséért szerintem Nobel-díjat adtak, az összerakását pedig három, egyenként 80(!) oldalas könyvecske segíti.

– Ha megengedi, csupa olyasmit kérdeznék, amire nem válaszolhat…
– Nem lesz könnyű helyzetben: nincsenek titkaink.

– Hohó, és a szupertitkos alapanyag?
– A neve ABS, vagyis akrilnitril-butadién-sztirol, amit rajtunk kívül sokan használnak. Nem toxikus, kevésbé hajlamos az elszíneződésre, ellenáll a savaknak, és elég szilárd szerkezet építhető ebből.

– Ha ez így van, akkor miért nem hamisítják a legót?
– Hamisítják. De gyenge minőségben. Nem az ő ABS-ükben van a hiba, hanem az általuk alkalmazott gyatra technológiában. És ha már kérdezi a legó titkát, hát valahol itt azért lehet valami: azt nehéz leutánozni, amit 80 év alatt a cég kitalált és felépített. Azt a tökéletesen működő folyamatot, ami a kreatívok fejében kipattanó szikrától indul és egy játékbolt polcán ér véget, ahonnan leveszi egy boldog kisgyerek az áhított kincset. Persze ebben a folyamatban például nagyon fontosak a fröccsöntő gépek, amelyek ezredmilliméteres tűréshatárral dolgoznak.

– Ezt például hogyan ellenőrzik? Bejön egy szaki, kezében a sublerrel?
– Majdnem… Csak a mi sublerünk úgy egy félszobányi 3D-s komputer, ami mindent lemér és összevet, amit csak kell, még a legkisebb darabon is.

– Azt is beszélik, hogy a tervezők, a mindig újat kitalálók egy titkos helyen ülnek Dániában, soha senkivel nem találkozhatnak, nem beszélhetnek, s hogy egyszerre nem ülhetnek repülőre…
– Nem hangzik rosszul… Ezzel szemben mindenki ismeri őket, a dán gyárban dolgoznak és fejlesztenek. Az viszont igaz, hogy hozzájuk újságíró nem mehet, de tán ez érthető, a már említett felettébb lelkes hamisítók miatt. Megjegyzem, nálunk is működik egy hasonló csapat. Ők azzal foglalkoznak, hogy amikor megérkezik egy új modell vagy új részegység, akkor megpróbálják a lehető legegyszerűbb és leghatékonyabb módon összehangolni gyártását a mi lehetőségeinkkel.

– Ez valami olyasmi, mint amikor a Holdra indult Apollo–13-ban vészesen megemelkedett a szén-dioxid-szint, és a földi repülésirányításnak kellett kitalálnia, hogy a négyszög alakú dobozba hogyan rakják be ott fent a henger alakú szűrőt?
– Igen, valami ilyesmi történik nálunk is. Ami viszont azonos a dán és a magyar csapat között, hogy újságíró a magyarokat sem látogathatja meg…

– A négy gyár közül a miénk mekkora?
– Ma még a legkisebb, 356 fröccsöntő gépünk van, de hamarosan kétszer ennyi, pontosan 768 lesz. A napokban raktuk le az új gyárunk alapkövét, Nyíregyháza másik végén. A mostani gyár 38 ezer négyzetméteres, az új 122 ezer négyzetméteres lesz. Gigantikus számok jellemzik az építkezést: 376 ezer köbméter földet mozgatunk meg, a csarnokokat 9000 cölöp tartja, 410 kilométer csővezeték és 285 kilométer villanyvezeték kerül a padlókba, a falakba. Kezdés, gyáravatás 2014-ben.

Indulok haza. Alex már egészen megszokta helyét a tenyeremben, de a kapuhoz közeledve Ági elkéri. Mondom, vigyázzon, már megfertőztem, de semmi nem hatja meg: Alexnek szabályos kilépési engedély kell. Megkapja, bemutatom, az őr elolvassa a menlevelet, megnézi Alexet, mehetünk.

Szegény még nem tudja, a múltba indult velem. Otthon néhány fakocka és egy NDK-s fémépítő romjai várják…