Volkswagen Golf VII 1,4 TSI: a mérce

Ilyen talán még nem is volt. Az Európai Év Autója díjat több, mint 20 év után (az akkor a hármas Golf volt) megint a kategória legtekintélyesebb tagja kapta. De nem is ez az érdekes, hanem hogy általában 10-20 ponttal, időnként 30-50 ponttal szoktak győzni, most viszont valami meglepő dolog történt. A harmadik helyezett, a Volvo V40-es 189, második a Toyota GT86 202 ponttal. Első pedig a Golf, 414 ponttal. Ez több mint kétszerese az ezüstérmesnek. Mi történhetett, amitől ilyen szinten megőrült a rangos újságírókból álló szigorú, nemzetközi zsűri? Mit esznek ezek egy egyszerű Volkswagenen? Ráadásul egy Golfon?
Hát kérem, nem esznek ezek semmit, arra ott a Toyota zseniális sportkocsija a dobogó második fokáról. Azon lehet csámcsogni. A Golf viszont feszes, poroszos autó, lángot okádó szenvedély, tűz, érzelem nincs benne. Mégis kiharcolta a toronymagas győzelmet.

Ránézésre látszik, hogy új, de az is nagyon látszik, hogy Golf. Az első és a hátsó lámpák is határozottabbra lettek húzva, de az arányok változatlanok, ahogy a külső méretek is nagyjából maradtak. A hetes Golf formája nem meglepetés, a fantomkép-rajzoló kisiparosok is szinte pontosan eltalálták hogy fog kinézni, de ez lássuk be, nem volt akkora kunszt.

A vicc az, hogy a belső sem okoz meglepetést mégis döbbenet volt beülni. Hogy ez lett a Golfból. Abból a kis aranyos kereklámpás izéből. Egy ízig-végi-utolsó csavarig prémium autó, amit már nem az Astrához meg a Focus-hoz kell mérni, hanem az A-mercihez meg az 1-es BMW-hez. Az A3-as Audinak már tényleg csak egy dolog maradt meg: a négy karika. Persze tud ez fapados is lenni, mert a tesztelt változat nagyon nem az volt, de akkor is. A hasított bőr betétek az ülésen, a szenzációsan jó kormány és a mindenütt tapasztalt nagyon precízen illesztett és válogatott anyagok tényleg lenyűgöztek. A jó nagy érintőképernyő (alapáron fele ekkora jár) menüjénél még nem találkoztam szebbel és jobbal. Igaz, hogy sok megoldást az Iphone-ról loptak, de onnan nem szégyen. Így például két ujjal nagyíthatjuk a térképet vagy lapozgathatunk az albumborítók között. Kicsit parasztvakító, de mindenképpen látványos dolog az, hogy a képernyőhöz a kezünket közelítve megjelenik egy gombsor. Ezt mindenkinek megmutattam és mindenkinek leesett az álla. Engem elvakított a háromeurós érzékelő. Itt egyébként nincs az ember arcába tolva a technológia, de jéghegyként megbújik a mélyben a sok új fejlesztés. Először például csak azt vettem észre, hogy mintha mindig jófele korrigálna a kocsi. Aztán rájöttem, hogy amint felismeri a felfestést, követi a sávot, sőt egész komoly kanyarokat is sebészi pontossággal vesz be. Vagy ott van a tök jól működő követős tempomat. Ez a két funkció együtt azt eredményezi, hogy ha semmit nem nyomunk, a kanyart akkor is beveszi és akkor is megáll a pirosnál. Aztán újra is indul és tartja a beállított távolságot az előttünk haladó mögött. Sőt elvileg magától be is parkol bárhová, de mondjuk ahhoz nagyon nagy kreténnek kell lenni, hogy gyorsabban és ügyesebben csinálja mint mi a tolatóradarral és a kamerával.

Helykínálatban is etalon a Golf a hátsó sorban nagyobb gond nélkül elüldögélt három felnőtt, a csomagtartó 380 literére szintén nem lehetett panasz.

Ma már minden kis benzines motor turbós a Volkswagennél, így az 1,4-es TSI is az természetesen. Ez a jó hang mellett egész tisztességes gyorsulást hoz ki az egyébként az elődhöz képest egy mázsával könnyebb Golfból. A 140 lóerő nemcsak elég, de visszafogott csapatásra is elegendő, ideális a Golfhoz. A fogyasztása a régi 1,4-eseket idézi, ám azokon még nem volt még turbó és élvezetes vezetési élmény sem járt hozzájuk. Városban 7,5 literrel megelégedett, de egy visszafogott Budapest-Esztergom távon öt liter körüli értéket mutatott a számítógép.

A duplakuplungos DSG váltó már mikor legelőször bekerült a Volkswagen autóiba remek volt, a hétsebességes automatika azóta is félelmetesen jó. Gyorsításnál csak a fordulatszámmérőn látni, hogy történik valami, annyira gyorsan peregnek a fokozatok. Egyetlen baja, hogy az előre és hátramenet között idegesítően lassan vált, nem is értem mintha gondolkozna a számítógép, hogy mi legyen.

Már le sem merem írni, hogy a futóműve is hibátlan, igaz hogy az olcsóbb verziók nem kapnak ennyire okos felfüggesztést. Az úthibák nem igazán érdeklik, vállrándítva megy át árkon-bokron és közben komfortosan tartja a bent ülőket. Sportosan kanyarodni is lehet vele, ebben a pontos kormányzás is segít.

Érdekes, hogy az alapmodell ára kifejezetten versenyképes lett. Az 1,2-es TSI motorral szerelt háromajtós Golf alig négy millióért vihető és ennyiért valóban ajándék. Ráadásul háromszor kell lapozni az extralista olvasgatása közben és ez még mindig csak az alapmodell. Van itt ötcolos érintőképenyő, fáradtságérzékelő, klíma és elektromos kézifék is. Más kérdés, hogy a háromajtós kivitel nem épp praktikus, öt ajtóval pedig már ötmilliónál vagyunk, de a felszereltséget tekintve még ez is versenyképes egy Auris-szal vagy Focus-szal. A tesztelt modell Highline felszereltséggel, DSG-vel és egy vagon extrával már a kilencmilliót közelíti, ami tényleg rengeteg egy kompaktért. Még úgy is, hogy minőségben az Audi A3-mal és az 1-es BMW-vel közel azonos szinten van a Golf.

A Golf abban lett még jobb, amiben mindig is jó volt. A harmónia, az egység, az hogy könnyen befogadható. Senki sem őrül meg tőle, de szinte mindenkinek tetszik, a legtöbb embernek nagyon tetszik. Egyben van az alapoktól a tetőlemezig, érezni rajta hogy mindent alaposan végig gondoltak a fejlesztők. Szinte beleköthetetlen és igaz hogy jól felszerelten már drága, de alapáron egész baráti az ára. Nálam az új Volkswagen Golf nem az év, hanem az évtized autója. Eddig.