Audi A3 2,0 TDi - Irigyelni fognak

A luxus-Golf már tizenéve boldogít minket és tavaly megjelent belőle a legújabb. Első ránézésre akár ráncfelvarrásnak is tűnhetne a dolog, de erről egyáltalán nincs szó. Minden csavar, minden lemez és minden kapcsoló új, az Audi természetes fejlődéstanába illeszkedő dizájmegoldásokkal. Szigorúbb és szebben hajlított az egész autó, különösen jól áll neki az új nappali LED ezzel az összehúzott szemöldökstílussal.

A belső valóban csodálatos és aprólékosan kidolgozott mestermunka. Minden részletet a végletekig finomítottak, így például a kormány és a rajta található gombok messze a legjobbak a kategóriában. A feláras MMI kezelőegység is jó masszív tekerentyűvel lett megfejelve, a teteje ráadásul egy tapipad, ahova betűket lehet rajzolni. Menő nagyon, de a tárcsás megoldás még mindig gyorsabb. A majdnem háromszázezer forintos Bang & Olufsen hangrendszernél jobbat még nem hallottam, erről többet nem is tudok írni, fantasztikusan szól. Az első ülések hatalmasak és nagyon jól beállíthatóak, de ezekért az alcantarával bevont darabokért is súlyos felárat kell fizetni. Hatalmas és borzasztó nehéz az két ajtó, szűk helyen szinte lehetetlenné téve a kiszállást. A hátsó traktus átlagosan szűk, ahogy a csomagtér sem nagy, de ez itt mellékes, az A3-ban tipikusan elöl fog ülni a sofőr és maximum az utasülésen egy jó csaj/pasi. Az egyetlen igazán átgondolatlan részlet a kulcs. Merthogy hiába van kulcsnélküli nyitás és indítás, a cucc a jó öreg bicskás megoldást kapta. Minden más gyártó ilyen esetben egy szépen megtervezett műanyagdarabot – esetleg kártyát – ad, amelyből ki lehet pattintani vész esetén egy kulcsot. Itt viszont az ember önkéntelenül nyitja a kulcsot és utána veszi észre hogy hoppá: gombot kell nyomni, nem kulcsot forgatni.

320 Nm, 150 LE, ez a középső dízel tudománya. Van 184 lovas verziója is ennek a motornak, de valahogy feleslegesnek érzem, mert ez így is mindenkit leiskolázott a forgalomban. Az erősebbik egyébként 2 másodpercet ver erre a százas sprinten. A motor üvöltött egy gyorsan dolgozó DSG automataváltóért, mert alacsony sebességen kicsit darabos, a hajtásláncnak az országút és az autópálya áll igazán jól. Egyébként hihetetlenül csendes, nagyon nyomatékos, kár hogy könnyű vele lefulladni. Összességében 6 litert fogyasztott, ebben lábtól és forgalomtól függően plusz-mínusz egy liter mozgástér van. Vezetés közben olyan, mint német nő az ágyban. Szenvtelenül és nyikkanás nélkül teszi a dolgát, kanyarban alig dől, villamosként tartja az ívet. Szinte érezni a széles kerekeket ahogy kérlelhetetlenül ülnek az aszfalton. Nincs meg benne a BMW-s élvezetfaktor, de így is remek dolog vezetni, ha képesek vagyunk mi is rezzenéstelen arcot vágni mikor 80-nal vesszük be a 90 fokos kanyart.
Három tagja van jelenleg a prémium-kompakt szegmensnek, ráadásul mindegyik átkozottul jó. Az A-Merci parádésan néz ki, az 1-es BMW atomjól megy és csodálatos vezetni, az Audi meg a legaprólékosabban kidolgozott belülről minőségügyileg. Az álomautó asszem össze is állt.

Nagyon nehéz terepen egyensúlyozik a Volkswagen csoport. Mert ha egy Skoda gyakorolatilag olyan jó, mint egy Volkswagen, egy VW meg ugyanolyan szuper mint egy Audi, akkor hogy is van ez? Persze nem kell aggódni, az A3-as helyett nem vesz majd a jól menő Brokernetes Rapidot, de az állam már megvette az A6-osok helyett a Superbeket. Szóval nehéz ügy, és az A3-as hiába sikerült szinte hibátlanra, ha a VII-es Golf tényleg csak presztízs ügyileg tud kevesebbet nála, ráadásul kevesebben is irigylik. Kár, hogy jól felszerelve az is drága, de nem kell megijedni: az Audi nyilván drágább. Alapáron egyébként az A3-as 5,5 millió forint, ami nem is tűnik vészesnek. A 2 literes dízellel és Ambition felszereltséggel már 7,5, aztán ha a tesztautó extráit hozzáadjuk 12 millió fölé érünk. Ez ugye két alap A3-as ára plusz még mondjuk 2 évre elegendő benzinpénz. Szóval könnyen el lehet szállni, de meg is lehet indokolni: az A3 tényleg majdnem tökéletes.