Csomótündér tabukat döntöget

Egymás mellett sorakozik a bábszínház egyik előadásának záróképében a gonosz boszorkány, a hétfejű sárkány és Darth Vader. Elsétálnak előttük a gyerekek, többen felkiáltanak: „Odanézz, itt a Darth Vader!” Aztán a hétfejű sárkányra pillantanak: „Ez meg micsoda?” A gonosz boszorkány végképp hidegen hagyja őket. Nem lehet nem észrevenni, hogy a klasszikus mesefigurákat letaszítják a porondról a digitális világ szuperhősei. Amíg a Csillagok háborúja alakjait a kisebbek is teljes biztonsággal felismerik, addig a tüzet okádó sárkány beazonosítása már gondot okozhat. Mindazonáltal nem kell megkérdőjelezni a bábszínházak érvényességét, hiszen óvodásoktól nyugdíjasokig ma is sokakat elvarázsolnak. És erős közösségi élményt teremtenek: az előadásokon együtt lehet nevetni, sírni, izgulni, a végén tapsolni. Természetesen haladni kell a korral. Ma már nem elég egy paraván mögül kesztyűs bábokkal szórakoztatni, a közönség ennél többre vágyik. S az alkotók is feszegetik a műfaji határokat, előszeretettel vonnak be más művészeteket, például az animációt.

– Néha csodálkoznak a felnőttek, hogy már nem Manócska és Mazsola, illetve Vitéz László a főszereplő nálunk – mondja Kiszely Ágnes, a kecskeméti Ciróka Bábszínház igazgatója. – Az örök érvényű mesék mellett egyre inkább foglalkozunk korunk legfontosabb kérdéseivel is. Először az elmúlás témakörét dolgoztuk fel a Gabi és a repülő nagypapa című darab segítségével. Gyerekek, szülők és pedagógusok egyaránt jól fogadták, sőt azt is jelezték, hogy szívesen vennének ehhez hasonló előadásokat. Mivel a statisztikák szerint Magyarországon minden harmadik házasság válással végződik, szinte tálcán kínálkozott, hogy a középpontba állítsuk a családi egység felbomlását. Tabutéma ez, keveset beszélünk róla, pedig sok gyerek érintett benne.

Felvetődik a kérdés: hogyan lehet ily komoly dolgokat megértetni a legifjabbakkal? Annyi bizonyos, hogy meseszerű történetek és szimbolikus eszközök kellenek hozzá. Nagy kihívás úgy megírni egy darabot, hogy a „halál” vagy a „válás” szó ne szerepeljen benne – ám a sorsfordító pillanatokat ki nem mondott gondolatokkal, meg nem mutatott érzésekkel is be lehet mutatni. Mint a Csomótündér című darabban, melynek írója, Gimesi Dóra szürke és bánatos hétfő reggeleket, családi veszekedéseket fogalmazott meg a mese nyelvén, hogy a nézőtéren helyet foglaló iskolások megértsék szüleik boldogtalanságát. A cipőfűzőket összekötöző, majd szétvágó tündér abban segít nézőinek, hogy belássák: nem feltétlenül a királyfi (apa) és a királylány (anya) a hibás. Léteznek csomók, kötések, szerelmek, melyek nem tartanak örökké. Persze a végére kell valamiféle feloldás is, nem lehet szomorúan befejezni. Ezért találtak ki egy drámajátékot, amit az előadások után vagy a másnapi osztályfőnöki órán a látottak feldolgozására alkalmazhatnak a pedagógusok. Mint mondják, óriási a hatása: megnyílnak a gyerekek, kibeszélik magukból, ami a szívüket nyomja.

– Nekem hároméves koromban halt meg az apukám. Nem tudtam feldolgozni, pedig beszéltünk róla odahaza – avat be titkaiba a darab rendezője, Kuthy Ágnes. – Elindult bennem egy képsor, hogy mi is történhetett apuval, de igazából csak akkor értettem meg, amikor anyukám egy általa kitalált mesébe szőtte a veszteségünket. Most nekem is az a koncepcióm, hogy a nyers valóságtól elrugaszkodva, bábos eszközökkel mutassam meg a hétköznapi konfliktusokat. A színészek összekötözött cipőfűzője a házasságot jelképezi, ugyanakkor számos mulatságos helyzetet is teremt. Így válhat a szülők veszekedése „vitézlászlós” vásári hangulatú, virtuóz ritmikájú jelenetté, csak úgy dőlnek a nevetéstől a gyerekek. Mindez egészen más hatást váltana ki, ha hús-vér emberek ütnék egymást a palacsintasütővel.

Csomótündér akcióhősöket meghazudtolóan kerget két, elektromos vezérlésű kisautóra rögzített cipőt. Ez a folytonos civakodásra utaló ötleten túl arra is jó, hogy ilyesféle színpadi kellékekkel közelítsék a témát a gyerekek fantáziavilágához, így kerülve el a téma sötét, tragikus atmoszféráját, mégis szem előtt tartva a mese komolyságát.

– Legközelebb a családon belüli elmagányosodás kerül terítékre – újságolja Kiszely Ágnes igazgató. – Sajnos évekre előre megvannak a témáink… Bábszínházunk valamennyi tagja fontosnak tartja, hogy olyan problémákat vessünk fel, s a szülőkkel, pedagógusokkal, pszichológusokkal és magukkal a gyerekekkel keressünk rájuk választ, amelyek az érintettek lelki fejlődését szolgálják. A mesébe ágyazott helyzetekkel és szereplőkkel azonosulva kapnak megerősítést: mindig van megoldás, csak végig kell járni az utat. A rút kiskacsából is lehet hattyú, a legkisebb királyfiból hős, a csenevész fácskából hatalmas tölgy.