Nyelvlecke az anyaméhben: sosem lehet elég korán elkezdeni

Első tudatos emlékeit legtöbbünk óvodás éveiből őrzi, s mivel akkor már tudtunk beszélni, ezeket ma is elmesélhetjük. Egyre valószínűbbnek tűnik azonban, hogy jóval korábbi emléknyomokat is megőrzünk, emiatt a gyermekkori érzelmi sérülések, káros hatások lenyomatai később is elkísérnek.

– Sokan megmosolyogják azt a kismamát, aki beszélget a magzatával és simogatja a pocakját. Holott ma már bizonyosnak látszik, hogy a kicsi a világra jövetele előtt is hall és érez. Ha az anya ideges, dühös, netán gyászol, azt a magzata is átéli. Idegrendszerünk már a születés előtt minden eseményt, élményt rögzít, még ha ezek az emlékek tudatosan nem is hívhatók elő. Olyan az agyunk, mint egy lemez, amit megkarcolnak a traumák, s ahol sérülés található, ott mindig ugrik egyet a lejátszó. Ezért vagyunk rá hajlamosak, hogy megismételjük a hibáinkat. Például mindig ugyanolyan típusú társat fogunk ki, hiába, hogy már többször pórul jártunk és megfogadtuk: új lapot kezdünk. A korai traumák ismeretlen eredetű betegségek, így például fejfájások, tanulási zavarok, netán pánikrohamok okai lehetnek – mondja Nyilas Nancy kineziológus.

Egyes elképzelések szerint már az hatással lehet az utód későbbi érzelmi életére, hogy milyen körülmények közt fogant: szeretettel akarták vagy nem kívánt terhességből származik. Ha a szülők maguk sem tudják, akarják-e a babát, ő később felnőttként önbizalomhiánnyal, bizonytalansággal küzdhet.

A kineziológus szerint az sem szerencsés, ha a szülők túl tudatosan kezdenek „babaprojektbe”: vagyis úgy tekintenek a családalapításra, mintha valami terv volna, aminek a céljait végre kell hajtani. Ez ugyanis görcsösséghez vezethet. Egy német felmérés olyan nőket vizsgált, akik a szándékuk ellenére sem estek teherbe, és kiderült: több mint a háromnegyedüket nem túl örömteli érzelmekkel várták a szüleik, ezért ódzkodhattak hát ők is tudat alatt az anyai szereptől.
A születés háborítatlan vagy éppenséggel túl stresszes élménye ugyancsak meghatározó lehet a későbbiekben. Az újszülött élete első sikerélményét élheti meg azzal, hogy végigküzdötte magát a szülőcsatornán, majd megpihent az édesanyja karjában. A császármetszéssel viszont teljesen felkészületlenül emelik ki őt a műtő vakító fényébe. Így a kicsinek az első benyomása az lehet: „Azt csinálnak velem, amit csak akarnak.”

Bármily hihetetlenül hangzik, már az anyanyelv tanulása is megkezdődik az anyaméhben. Erre svéd és amerikai kutatók jutottak, akik az újszülötteket a világra jövetelük után 30 órával vizsgálták meg. Hogy a magzat még a megszületése előtt néhány héttel képes felismerni az anyja hangját és egyszerűbb dallamokat, az eddig is köztudott volt – a magzati „visszajelzések” ugyanis az ultrahangos vizsgálatokkal jól követhetők. Ám most azt vették észre a megfigyelt negyven csecsemőnél, hogy az idegen nyelv szavaira buzgóbban kezdtek el cumizni, míg az anyanyelvükre nyugodtabban reagáltak. Eszerint a terhesség utolsó heteire a magzat hallása úgy kifejlődik, hogy kezdhet megismerkedni az anyanyelv hangjaival.