Világhírű pizzafűszer

Az Origanum növénynemzetség (amelynek nevéből az oregánó „magyarosodott”) 16 fajjal és jó néhány alfajjal van jelen a világban. Ezek íze és illata nem azonos. A nálunk honos közönséges szurokfű (Origanum vulgare) hatóanyag-tartalma átlagos, míg például a mediterrán éghajlaton elterjedt krétai szurokfű (Origanum dictamnus) jóval több illóolajat tartalmaz. De akadnak kifejezetten kellemetlen illatú, fűszernek alkalmatlan változatok is.

A mi szurokfüvünk a legigénytelenebb fűszerszámok közé tartozik, így olyan kertrészt is hasznosíthatunk vele, ami másra nem jó. Noha fényigényes, azért még félárnyékban is megél. Kiváló szárazságtűrő, öntözés nélkül is termeszthető. Kevés tápanyaggal is beéri – más kérdés, hogy komolyabb hozamot (nagyobb illóolajtartalmat) csak jól megtrágyázott területen várhatunk tőle. Kórokozója, kártevője nincs, ápolási munkáját csak a gyomirtás jelenti.

Magról, palántáról, illetve tőosztással szaporíthatjuk. Palántáit a nyár közepén ültessük ki végleges helyükre, 50 x 30 centis sor- és tőtávolságra. Az oregánó egy méterre is megnövő, évelő félcserje, kúszó tarackjaival terjed, 4-5 év alatt dúsan ellepi környezetében a földet, így tud megélni még a száraz, köves talajon is. Az ültetés évében legföljebb egyszer vághatjuk a növényt (később évente kétszer). A levágott virágos, leveles hajtásokat szellős, árnyékos helyen szárítsuk meg, majd dörzsöljük le a szárról. A morzsalékot vászonzacskóban tároljuk.