Csirkehús gombából

Bár ránézésre és valójában is tapló, fiatal korában különleges ízű és állagú ez az általában vízpartokhoz, tocsogókhoz köthető gombafaj. S éppen ez magyarázza az idei szezon eltolódását: aki a Duna árterében kívánt gyűjteni, annak mostanáig kellett várnia, ugyanis a vízállás oly magas volt, hogy a parti nyarasok, fűzfások térdig vízben álltak. Holott e gomba leginkább a talajtól 1-2, ritkábban 4-5 méterre növeszti ki termőtesteit.

A jellegzetesen amorf alakú, lekerekített tojásnyi gomba sárga, narancssárga és hússzínben pompázik. Később aztán felveszi a taplóformát és megkeményedik, sárgásfehérré válik. Ekkor már nincs élvezeti értéke – de előtte annál több. A szinte semmilyen veszélyes gombával össze nem keverheto géva kicsit savanykás, szinte nem is gombaízű, rántva pedig pótolja a húst – nevezik csirkehúsgombának is, az angolok pedig az erdő vagy fák csirkéjének hívják –, de jó levesnek, pörköltnek, savanyúságnak egyaránt. Húsa megtartja állagát, nem puhul fel főzéskor, ezért jól grillezhető is. Ez a tulajdonsága hasznosul, mikor ledaráljuk, s fasírtot, tölteléket készítünk káposztába, paprikába. Visszatérve a szezon kérdésére: már májustól gyűjtheto, de szinte egészen a nyár végéig jelen van a vízparti fákon. Persze a legtöbb fiatal egyedét tavasszal-kora nyáron lehet találni, de azért elő-előfordul nyáron is friss példánya. S ami nem utolsó szempont: ha az ember rálel e meszsziről rikító gombára, biztos, hogy sokat talál belole – egy-egy fán akár többkilónyit is összeszedhetünk.