Édeni cseresznyék

A szakemberek kísérleteznek, gyarapítják a génbankot, több mint hatszáz fáról gondoskodnak. – A hivatalos érési idő május közepétől június végéig tart – mondja Apostol János, a kutatóintézet tudományos főmunkatársa. – A nemesítés célja az is, hogy minél hosszabb betakarítási időt érjünk el. Míg külföldön a gyümölcsfogyasztók javarészt a méret és külcsín szerint választanak a polcok portékáiból, addig a magyar vásárlók inkább várnak a teljesen beérett, ízében is tökéletes vitaminforrásra.

Nos, az idén is megérte a türelem: a major cseresznyefái szép termést hoztak ízben és termésmennyiségben, s külsőre hibátlanok lettek. Azonban nem mindenhol volt ez így az országban: egyes területeken bőséges gyümölcsáldásra számíthattak a gazdák, máshol meg alig terem valami. Ennek több oka lehet, mint az adott területen porzást végző rovarok hiánya, a szélsőséges időjárás, a kora tavaszi fagyok vagy a virágzás alatti szárazság.

Amúgy a magyar cseresznye és meggy köszöni szépen, jól van. Hogyne lenne, hiszen a Kárpát-medence talaja kiváló termőföld, máshol nem is érzik ilyen jól magukat e piros gyümölcsök. A németek szinte ízfokozóként keverik a konzervekbe a mi meggyünket: termékeik 55%-át a tőlünk származó gyümölcsből készítik. A dél-afri­kaiak, az ausztrálok is termesztenek magyar cseresznyefajtákat, chilei kutatók pedig az Elvira-majorban tanulják a cseresznyenemesítés csínját-bínját.

– Cseresznyéből 24, meggyből 14 bejegyzett fajta található a 700 hektáros területen – dicsekszik Apostol János, s a nemesítési munkálatok folyamatosak. Az új fajták közé tartozik Rita, Sándor, Petrus, Annus – s még sorolhatnám –, férfinevet kapnak az öntermékenyek, nőit pedig az önmeddőek. Az itt végzett, több mint hat évtizedes munkájukkal a kutatók oroszlánrészt vállaltak abból, hogy a magyar cseresznyének ne legyen párja szerte e világon.