Gyarapodó bulifamília

„Zenéről beszélni olyan, mint építészetre táncolni.” Frank Zappa örökérvényű mondását igazolva, hagyjuk most a fellépők színes kavalkádját és beszéljünk magáról a hangulatról. Az az unikum.

Úgy tűnik, mindenkinek szüksége van egy helyre, ahol elhiheti, hogy képes kikapcsolódni, felhőtlenül boldogulni, csak úgy szeretni az életet. Még ha ez nem is több annál, mint hogy pusztán jól érzi magát. A fesztiválszezon alatt majd’ 500 ezer fiatal bulizik együtt országszerte, ennyien mosolyognak egymásra, ennyien üvöltenek a magyar éterbe, hogy „egyszer élünk”. De akkor nagyon. Ilyen a fesztiválhangulat. Lehetünk szalmakalapban fröccsöző bohémek, éjjel is napszemüvegben lüktető alkoholimádók, zajos-jelmezes külföldiek, tizenéves nagylánynak kinéző kislányok vagy hatvanon túli örök fiatalok, mindannyian ugyanakkora lelkesedéssel és elégedettséggel távozunk a fesztiválünnepről. Örülünk, hogy egy szabadsággal teli, elkerített világ részesei lehettünk, ahol társaságok alakultak és bomlottak, konfettit hordott a szél, és világhírű zenészek hitetlenkedtek, hogy „jesszus, mennyien is vagyunk”.

Nem csoda, hogy a fesztivál Magyarország legkapósabb exportterméke. Okosan nem sajátítottuk ki magunknak az érzést, tálcán kínáljuk a világnak. Idén az örök kedvenc Sziget mellett a Bala¬ton Sound lett a legnépszerűbb fesztivál szerte Európában. Francia és holland, belga és német fiatalok özönlöttek Zamárdiba, imádni a Balatont, a nyarat és a magyar lányokat. Egy berlini spontán megszólaló szerint ilyen minőségű felhozatallal, legyen szó zenéről, borról vagy női combokról, még soha nem találkozott. Neki ez a nyaralás, az év csúcspontja már évek óta. Nem véletlenül nyerte el a fesztivál tavaly a kategóriájában a legjobb európai fesztivál díjat. Az elképzelés a hatalmas sikerre való tekintettel mégsem változott: „Nem tervezünk a fesztivál méretén változtatni. Hét évvel ezelőtt prémiumfesztiválként pozicionáltuk az eseményt, és ennek azóta is szeretnénk megfelelni, ehhez pedig fontos az is, hogy a mostaninál nagyobb nézőszámmal ne tervezzünk. Büszkék vagyunk arra is, hogy az esemény a Balaton régió legjelentősebb eseménye, amelyre idén 127 ezren látogattak el” – mondta Lobenwein Norbert főszervező.

Ha valami jól megy, az ember arra gondol, mehet még jobban is. Ez lehet a Sziget Kft. és más kisebb társulások mottója, hiszen lassan évente gyarapítják a bulifamíliát, növekszik a fesztiváltérkép Magyarországon. Így a kézműves vidéki apróságok mellett új vízparti őrületek születtek, mint a Strand vagy a Be My Lake, ügyesen másolva a szupersztár Balaton Soundot. Mert a fesztiválra könnyen rá lehet szokni, úgy, ahogy a klasszikus nyaralós heverészésről le lehet mondani. Valami új javára. Mert a fesztiválban összesűrűsödik minden, amit egy szabadság nyújthat, a kikapcsolódás, az élményvadászat és az ismerkedés, csak egyvalami szorul ki: a pihenés.

Mert a minden létező igényt kielégítő zenei felhozatal dobhártyaszaggató hozadéka mindenhol, városra és helyszínre való tekintet nélkül összeér az éterben, amihez képest a bábeli zűrzavar hangulatos teadélutánnak tekinthető. De ez senkit sem bosszant, sőt nem is érdekel. Egy fesztiválon a zaj olyan, mint a levegő. A sátorozók édes pihenését még egy nagyszínpad sem zavarhatja. A vállalkozó szellem szervezete átalakul, mindenre képes bulifigurává avanzsál, aki csak várja a kiképzést, mintsem tartana tőle. Pedig nem olcsó mulatság az álmatlanság.

Egy fesztiválon való aktív részvétel felér egy átlagos magyar havi fizetéssel. Méregdrága gyanúnkat csak igazolta az átlagfesztiválozónak tekinthető Zsuzsi véleménye, aki szerint egy Sziget Kft.-s fesztiválon 10 ezer forint alatt egyszerűen lehetetlen berúgni. Ha ehhez hozzácsapjuk a bérletek árát (legolcsóbb a VOLT Fesztivál a maga 29 ezer forintos bérletével, és a legdrágább a Sziget, ahol a hetes jóérzés 66 ezer forintba kerül) és azt, hogy az embernek igény szerint azért valahol aludnia is kell, nem állunk már olyan vészesen messze az említett 120 ezer forinttól. Amiért cserébe tavaly még sokan az Adriai-tenger hűsítő élményét és a búvárkodás izgalmait választották, vagy egy fapadost bárhol Európában. Ám ma már presztízskérdés a fesztiválozás. Pirossal jelölt hétvége egy valamirevaló bulizó naptárában, amelyre egész évben spórol, majd hatalmas hévvel költ. Mert megéri. És mert imádja.