Nejlonzacskó az arcon

Bőrápolóink egyik leggyakoribb összetevője valamilyen kőolajszármazék. Lehet, hogy az ásványi olaj kifejezés azt sugallja, hogy az anyag hasznos összetevője a kencének, sőt még talán ápol is – de ne hagyjuk magunkat becsapni. A kőolajszármazékoknak két előnye van mindössze: olcsóak, hiszen az olajipar melléktermékei, emellett pedig megfelelő vivőanyagok, azaz jól teríthetőek a bőrön. Mindez persze leginkább a gyártóknak jó, a mi bőrünk azonban úgy érzi magát a kőolaj-származékos krémezés után, mintha nejlonzacskóba zárták volna. Az ásványi olaj molekulái eltömítik a pórusokat, ellehetetlenítve ezzel a bőr természetes légző és méregtelenítő feladatait. Hosszú távon pedig éppen ellenkező hatást érünk el vele: a bőr felső szarurétege megvastagszik, felborul a hámréteg egyensúlya, különféle bőrproblémák jelennek meg az arcon, a testünkön. S hogy mit tesz a pattanásokra, mitesszerekre, aknékra, a száraz, feszülő, piros bőrre reagálva az átlagos fogyasztó? Természetesen új terméket választ, vélhetően – mivel a piacon kapható termékek túlnyomóan ilyenek – kőolajszármazékokat tartalmazót…

Ördögi kör, pedig kis odafigyeléssel a káros, bőrünket fojtogató krémjeinket lecserélhetjük. Egyáltalán nem kell súlyos ezresekbe kerülő luxustermékekre gondolni. Egyre több drogéria és hipermarketlánc készít saját márkás, olcsó bőrápoló szereket, melyeken feltüntetik, hogy a termék nem tartalmaz ásványi olajat. Mivel ezek a termékek növényi alapanyagokkal ápolnak, hatásuk tartósabb, így kevesebb is elég belőlük. A még természetesebb megoldások hívei választhatnak nyers növényi anyagokat, mint amilyen az olíva-, mandula-, argánolaj vagy a shea- és kókuszvaj. Ezekből minimális mennyiség szükséges, s egymással keverve kikísérletezhető a legmegfelelőbb ápoló kombináció. Egy-két csepp illóolajat (vigyázat: szigorúan valódit, nem mesterségeset!) a keverékbe cseppentve mennyei illatú, mégis tökéletesen egészséges bőrápolót alkothatunk.