Szökött orvosé Magyarország legjobb praxisa

A marosvásárhelyi orvosi egyetemen végzett fiatalember a nagybányai kórházban töltött rezidensi évek után döntött úgy, hogy elég volt Ceausescu Romániájából, Magyarországon éli tovább az életét. Igen ám, de akkor még nem úgy volt, mint ma, hogy fogom magam és oda költözöm, ahová akarok. Akkor még géppisztolyos katonák, szöges drót meg farkaskutyák álltak az ember útjába. Ám sokakat ez sem tartott vissza. Mosolygó doktornak egy Nagyvárad melletti magyar lelkész segített a szökés előkészítésében. Persze ő sem volt profi, s ha a szökevény nem viszi magával az apja II. világháborús tájolóját, akkor bizonyára fennakad a román hálón. De átjutott, élete egyik legszebb pillanata volt az, amikor meglátta a kis alföldi falu szélső házán a feliratot: Rákóczi utca.

– Szándékosan a keleti országrészben kerestem állást, minél közelebb akartam lenni a szülőföldemhez. Így kerültem Eperjeskére, ahol ma is élünk – eleveníti fel azokat a napokat. – Nagyszerű kis közösségbe csöppentem. Több mint tizenöt évig gyógyítottam ott, mikor a közeli Záhonyban nyugdíjba ment a nagy tudású Soós doktor, s a helyébe engem hívtak. Hosszas töprengés után elfogadtam az invitálást.

A határszéli vasutasvárosban egy gyermek- és két háziorvosi körzet működik, rengeteg a beteg. Vendéglátónk is több mint háromezer kártyával rendelkezik, igaz, köztük sokan a környékbeli falvakban élnek, Eperjeskéről is jó páran követték. A rendelő falán a szokásos orvosi ábrák mellett festmények – a betegek ajándékai. De nem ám boltban vásárolt képek! A páciensek festették, hálából a gyógyulásért. Az Országos Alapellátási Intézet felhívására Az év praxisa a Kárpát-medencében elnevezésű pályázatra is ők jelölték az orvosukat és a munkatársait. Mosolygó doktor sokáig nem is tudott a jelölésről, ami persze nagyon jólesett neki. Ezzel tulajdonképpen le is zárta magában a versenyt, hiszen szerte a Kárpát-medencében van vagy tízezer praxis, miért pont ő nyerne. Éppen rokonlátogatáson járt Máramarosszigeten, mikor utánaszóltak, hogy nagy valószínűséggel mégiscsak ő győzött – és valóban így történt.

Azóta megtörtént a díjátadás is, az élet visszatért a rendes kerékvágásba. A rendelőben már reggel hét körül kezdődik a nap, a munka pedig sokszor eltart délután ötig-hatig. Hosszú műszak, viszont nem kell ügyeletet vállalnia, s mint mondja, éjjel nyugodtan alhat és a hétvége is az övé. Illetve csak a vasárnap, mert szombatonként a felesége munkahelyén, a mándoki ápoló-gondozó otthonban gyógyít – karitatív alapon, ingyen.

A vasárnap azonban tényleg a családé. Meg a kutyáké, akik természetesen szintén családtagok. Csuli, a puli összeverve-összetörve a rendelő lépcsőjére feküdt meghalni pár éve. Mosolygó doktor magához vette és meggyógyította. Roki, az elhagyott farkaskutya az országút mellett várta, hogy felvegye valaki. Nem kellett senkinek. Mosolygó doktor állt meg mellette, a kutya azonnal bemászott az autóba. De mi van, ha keresi a gazdája? A doktor úr így hát kitette az útra. A kutya azonban a másik ajtón visszamászott. Azóta a félszemű Csuli és Roki, a kivert „farkas” hűségesen őrzi az eperjeskei házat. Amit ma már szabályos erdő, ötszáz fenyőfa övez – tisztára Máramaros!