Galléros gyilkosok

Bár könnyen megkülönböztethető a leggyakoribb ehető gombáktól, mégis akadnak, akik begyűjtik a gyilkosokat. Ezeket aztán sokszor továbbadják másoknak, így megesik, hogy nem a gyűjtögető, hanem a megajándékozott rokon, barát végzi
a kórházban – vagy a koporsóban...

Hazánkban évente 20-25 személy falatozik ezekből – nem érdemes közéjük kerülni! De lássuk a gombát! A franciák által csak „a halál serlegének” nevezett gyilkos galóca kalapja 4 és 15 centiméter közötti átmérőjű. Színe leggyakrabban sárgászöld vagy barnászöld, de bőséges esőzések idején szürkés példányokba is botolhatunk. Felszínén eltérő árnyalatú
foltok láthatók: néha közepén a legsötétebb, máskor viszont éppen ott fakul ki. Fiatal korában – mint minden galócát – burok borítja, ez a „boszorkánytojás” állapot: kettévágva jól látható a benne fejlődő kalap és tönk. E burok később felreped,
maradványai (bocskor, gallér) a kifejlett gomba tönkjén mindvégig jól látszanak. Repedés után a gyilkos galóca eleinte tojásdad, félgömb alakú, majd kifejlődve ellaposodik. Felszíne sima, kalapbőre szárazon fénylő, nedves időben tapad. Kalapján csak ritkán láthatók burokmaradványok (szemben például a légyölő galóca piros kalapján látható sok fehér burokdarabbal). A kalap húsa fehér. Lemezei sűrűk, általában a tönknél szabadon állók, nem egyforma hosszúak. Színük fehér, esetleg krémszínű, de sohasem barnás. Megsérülve nem színeződnek és nem tejelnek. Tönkje általában 6 és 15 centi hosszúság közötti, a kalapnál világosabb, a gallér alatt halványsárga. Mindig felismerhető rajta a kígyóbőrszerű
rajzolat, még ha néha csak igen halványan is. Felső részén fehéres színű, 2-3 centi széles gallér lóg. A tönk alapja fehér, gumós, s a galócákra oly jellemző bocskor öleli körbe. Júniustól októberig terem az erdőkben, leginkább tölgyfák alatt.

Rokona, a fehér galóca szintén halálosan mérgező. Nagyjából ugyanazok a jellemzői, mint a gyilkos galócának, azzal a különbséggel, hogy minden része teljesen fehér, a kalapja kisebb (5-8 centi széles) és a tönkjén nincs kígyóbőr mintázat.
Figyelmetlen gyüjtő a csiperkékkel tévesztheti össze, bár azoknak a lemezei sohasem fehérek. Kevésbé gyakori, mint a zöld kalapú rokona, de többfelé lehet vele találkozni parkokban és fenyvesekben is.

Harmadikként pedig a halál angyalának is nevezett hegyeskalapú (kúposkalapú) galócát kell bemutatni. A fehér galócától leginkább jellegzetes kúp alakú kalapja különbözteti meg, valamint az, hogy magasabb hegységekben fenyvesekben
(ritkán lomberdokben) terem. Jó tulajdonsága, hogy hazánkban eddig csak néhányszor találták. Érdemes észben tartani az aranyszabályt: ha egy gombán egyszerre van fehér lemez, fehér gallér és fehér bocskor, akkor az nem kerülhet a kosárba!