Liliomok árnyékban

Merthogy Kínában és Koreában honosak, onnan kerültek jó százötven évvel ezelőtt Európába, s a nemesítők azonnal lecsaptak rájuk. Napjainkban a 40 fajt számláló nemzetségüknek háromezernél is több fajtája ismert. A legváltozatosabb levelű dísznövényként tartják számon.

Korábban kedveltebbek voltak nálunk is, de a sok újdonság némileg háttérbe szorította a hostákat (ahogy a latin nevük után egyre gyakrabban nevezik őket). Pedig hálás növények, és már csak azért is figyelemre méltók, mert azok az árnyékos kertrészek népesíthetők be velük, amivel nem vagy csak alig tudunk mit kezdeni. Az árnyékliliomokkal különleges, üde zöld színfoltot varázsolhatunk az ilyen helyekre.

Legtöbbjük olyan kertrészben érzi jól magát, ahol megfürödhet a reggeli napfényben, s azután árnyékba kerül. A teljes (mély) árnyék – így például az épületek északi oldala – azonban túlságosan sok nekik, itt csak tengődnek. Ideális számukra a laza lombozatú fák alatti szűrt fény (félárnyék). A telet a talajba húzódva, a szaporító képleteikben (rizómáikban) vészelik át, a nagy hidegek sem ártanak nekik. Talajigényük átlagos, de a szerves trágyával dúsított, mélyrétegű földben szebben díszlenek. A rendszeres és bőséges öntözést meghálálják, így a több napsütést is elviselik. Mivel hosszú életű növények, nem igénylik a gyakori tőosztást.

Noha az árnyékliliomok elsősorban a levelükkel díszítenek, a viráguk is szép (és vágott virágnak is jó). Mivel leveleik nagyon változatosak, a különböző fajták egymás mellé ültetésével is szemrevaló növényágyat létesíthetünk. De klasszikusan az árnyékkedvelő bokrok és évelők társaságában a helyük. Az egyik legkönnyebben tartható (kezdőknek ajánlott) árnyékliliom a Hosta ventricosa, a Hosta plantaginea pedig átható, édes illatával tűnik ki.