Nálunk nem születnek hercegek, avagy miért nincs itthon ambuláns szülés?

Fegyelmezetten viselte Katalin hercegné a 11 órás vajúdást, és fájdalomcsillapító nélkül hozta világra a brit királyi ház legifjabb sarját. A világsajtó szinte a kórház szülőszobájából tudósított a nagy eseményről, így arról is, hogy az előkelő páciens béketűrésével kivívta az orvosok tiszteletét. A szülés egyébként nem mindennapi módon zajlott: öt szülésznő és három élvonalbeli nőgyógyász felügyelte a herceg világra jöttét. A büszke apának is jutott feladat: ő gondoskodott a felesége szülés utáni első kívánságáról, hogy megkapja a pizzát, amit először megkívánt. Katalin a kis György herceg első bemutatásával elnyerte alattvalói rokonszenvét, ugyanis meg merte mutatni kissé még gömbölyödő pocakját egyszerű kis pöttyös ruhában, amibe szerényen beöltözött.

Mindez kicsit másképp történik magyar viszonyok közt. Sok kismama rózsaszín ködben látja a világot, mielőtt megszületik a csecsemő, később azonban szembesül vele, hogy még a szoptatás sem megy úgy, mint a karikacsapás. Segítene-e az anyának és az újszülöttnek, hogy akár már másnap hazatérhessenek a kórházból? Úgy tűnik, nálunk ennek számos akadálya van.

– Ambuláns szülésnek nevezzük, ha a szülő nő 24 órán belül az otthonába távozik. A mai finanszírozási szabályok szerint így a kórház a szülés levezetéséért és az első vizsgálatokért nem kapna semmit az OEP-től. Ha a nő 24–72 órán belül tér haza, akkor az ellátás egy részét téríti csupán az egészségbiztosító. A kórház csak akkor jut hozzá a teljes összeghez, ha az anya és az újszülött legalább 72 órát tartózkodik ott – magyarázta az egyik fővárosi kórház neve elhallgatását kérő szülésznője, aki részt vett az otthoni és az ambuláns szülés tervezetének kidolgozásában. Úgy látja: az egyetlen járható út az volna, ha bevezetnék az osztott finanszírozást, vagyis azok a házi-gyermekorvosok kapnák a pénz egy részét, akik otthon ellátják a frissen hazatért egy-két napos csecsemőt. A változásra azonban fel kellene készíteni a gyermekorvosi és a védőnői hálózatot. A másik megoldás, hogy a szülő maga fizeti az orvost, de ez nem életszerű a magyar viszonyok közt.

Igaz, hogy az anya a normál hüvelyi szülés után néhány órával már elhagyhatná a kórházat, főleg, ha rutinos és tapasztalt. A kisbabának azonban – akárhányadik szülése is a kismamának – ez az első megszületése. A méhen kívüli élethez való alkalmazkodáshoz időt kell hagyni. Előfordulhat az élettaninál nagyobb súlyesés, és az újszülöttkori sárgaság sem látható előre. Az első néhány nap különleges figyelmet igényel, ezért fontos, hogy a kicsit mindennap lássa neonatológus, az újszülöttekre szakosodott gyermekorvos. S aztán úgy bocsássa őket haza, hogy az anya-baba páros már jól van.

Az is vitatéma, hogy túl sok szükségtelen beavatkozást végeznek-e a szülés idején a nőgyógyászok? Sok múlik azon, milyen bizalmi viszony alakult ki a várandósság idején a kismama és az orvosa között. Ha az anya bízik a választott doktorban, s előre egyeztetik a lehetőségeket, az orvos és az intézmény gyakorlatát, valamint a család elképzeléseit, akkor jóval kisebb a rutinszerű beavatkozás esélye. Ritkán, de előfordulnak olyan helyzetek, amikor gyorsan kell cselekedni, mert a magzat egészsége súlyosan sérülne a császármetszés elmaradásával: például, amikor a szívhangja gyengül, az állapota romlik. Ilyenkor nyilván nem adhatják meg a természetes szülés lehetőségét.