Nem csábít már a vidékjárás

Nemcsak a gazdasági válság az oka, hogy a tíz évvel ezelőtti virágzáshoz képest kevesebb a falusi vendéglátók száma. A csökkenés egyik előidézője, hogy egy 2009-es kormányrendeletnek „köszönhetően” falusi turizmussal csak azok foglalkozhatnak, akik 5000 lakosnál kisebb településen élnek, vagy ott, ahol egy négyzetkilométeren legfeljebb száz ember lakik. A rendelet hatálya alá estek például azok a tanyák is, amelyek közigazgatásilag nagyvároshoz tartoznak. Ezt megfejelte, hogy 2010 januárjától megszűnt a falusi turizmussal foglalkozók 800 ezer forintos adókedvezménye.

– Minden szállásadó azért vágott bele a vállalkozásába, hogy némi jövedelem-kiegészítésre tegyen szert. Akiknek az éves bevétele alig érte el az egymillió forintot, azok inkább bezárták a „boltot” – mondja Szalay-Zala Andrea, a Falusi Turizmus Országos Szövetsége (FATOSZ) titkára. A vendégfogadók azon generáció¬ja, akik az 1970-es években kezdtek el falusi szállásadással foglalkozni egy-egy szoba kiadásával, mára megöregedett. Nemcsak egészségügyileg nem bírják a vendéglátást, hanem az adóbevallások, járulékok miatt, és a számítástechnika világában sem igazodnak el. Ma már interneten kell pályázatot írni, és a vendégeket is ott kell csalogatni – állítja a titkár. De lassan felbukkan az utánpótlás.

Többek között olyan, külföldet gyakran megjárt, magasan kvalifikált 30-40 évesek személyében, akiknek elege lett a túlhajszolt, stresszes menedzserlétből, vagy életükben fordulóponthoz értek. Inkább visszavonulnak egy kis faluba, és magas színvonalú szolgáltatásokkal próbálják csalogatni a vendégeket, leginkább külföldieket. Mellettük megjelent az az ötvenes generáció is, akik elveszítették munkájukat, és, jobb híján, végkielégítésüket beforgatva belevágnak a falusi turizmusba. Tény, hogy nincsenek könnyű helyzetben, hiszen egy-egy éjszakáért nem kérhetnek többet 3000-3500 forintnál. Mert akkor már elérik a kuponos akciókat bevezetett panziók árnagyságát, és a legtöbbször azok szolgáltatásával nem tudják felvenni a versenyt. Emellett a vendégek igényei és anyagi lehetőségei is jelentősen megváltoztak. Korábban főszezonban akár két héten át nyaraltak, most csak egy-egy hosszú hétvégén pihennek. A szezon hat hónapról háromra csökkent, és a lakhelyükhöz közelebb szeretnének pihenni, mint korábban. Egyértelműen az anyagiak húzódnak meg a háttérben, hogy 300 helyett maximum 100-150 kilométeres távolságra utaznak, hiába kerülne egy-egy éjszaka ugyanannyiba.

– A kormány a SZÉP Kártyáktól jelentős fellendülést várt, de ennek még nincs realitása – mondja Szalay-Zala Andrea. – A kártyákhoz elsősorban a közalkalmazotti réteg és a magasabb jövedelemmel rendelkezők juthatnak hozzá. Az előbbiek munkahelyi étkezésre és bolti vásárlásra költik, míg az utóbbiak inkább ötcsillagos szállodában használják föl a kedvezményeket. Korábban sok osztrák, német, holland turista jött falusi szálláshelyekre, ők két-három éve teljesen eltűntek. Helyettük a szomszédos országokból jönnek hozzánk – derül ki. A titkár szerint az sem tesz jót a falusi turizmusnak, hogy kizárólag a FATOSZ foglalkozik a falusi turizmus népszerűsítésével. – Sok ember még mindig az udvari vécére, a porta közepén dagonyázó disznókra gondol, ha meghallja, hogy falu. Döbbenetes kérdések hangzanak el időnként. Ezért is vágtunk bele a Vidékjáró elnevezésű, 16 napból álló országos rendezvénysorozatba, hogy a falu egyszerűsége mellett annak sokszínűségével is megismertessük a városi embereket – mondja nem kis optimizmussal a szervezet titkára. A 2008-as vidékfejlesztési pályázatok vállalásai hamarosan elkészülnek, és akkor talán még nagyobb vonzerő lesz a magyar falu.